Lillefroken után, tegnap este sikerült nekem is megnéznem a filmet. Élményeimet gyorsan meg is osztom, amíg még friss. ;)
Kellemes csalódás lett belőle, bevallom rosszabbat vártam. Bár hozzáteszem, nem igazán ismerem a S. H. történeteket, ezért nem voltak különösebb „elvárásaim” sem, a filmmel kapcsolatban. Talán kicsit hosszúra sikeredett, mégsem tudnám megmondani, mely részeket nyisszantottam volna ki belőle, mert végülis összességében mind megállták a helyüket, nem unatkoztam. Az egész – az akciójelenetek ellenére – kissé lassú folyású volt, de ez passzolt a főszereplő jelleméhez.
Elvárásaim ugyan nem voltak, annyit azért sejtettem, hogy ez 1 „modern” Sherlock-feldogozás lesz, és így is lett. Talán sokan fanyalognak emiatt, és valószínűleg joggal, én most mégsem teszem, arra ott vannak a régi rajongók. ;)
Robert Downey Jr. érdekes választás a főszerepre, de mivel jó színésznek tartom, megelőlegeztem neki a bizalmat. Rá is szolgált, mert szerintem még a vártnál is jobban teljesített. Jellemrajza tán kissé eltúlzott, és sarkalatos, de mindenképpen érdekes, és valahogy mégis hiteles, ezt talán RDJ kiváló színészi képességének köszönhető. Nem csak hogy kissé „bogaras”, amellett h. éleseszű, de még humora is van. Ez a vonal meglepett, mégis nagyon bejött, ezzel együtt, a figurát "élettel telivé” tette. Furcsa újítás látni egy „verekedő” Sherlock-ot, Jr.-hoz ez valahogy mégis passzolt. Kiváltképp tetszettek a furcsaságai, logikája, és ahogy állandóan „járt az agya” :)
Nem a legjobb minőségben láttam, de a képi világ így is klassz, és hiteles, korhűnek tűnt.
Társát, Watson-t Jude Law alakította. Nem mondom, hogy rosszul játszott, elég jól hozta az „angolos”, visszafogott figurát, aki néha mégis meglepően „vagány” volt, de Downey egyértelműen LEMOSTA ŐT A VÁSZONRÓL, olyannyira, hogy számomra már-már jelentéktelen „mellékszereplőnek” tűnt, Holmes mellett. Kivétel ez alól néhány humoros párbeszéd, amit lefolytattak, ez kifejezetten szórakoztató volt.
Blackwood figurája volt még karakteres, jól eltalált, korhű. A misztikus-szál is feldobta 1 kicsit a hagyományosnak tűnő bűnügyi történetet.
Érdekes színfolt volt az Irene Adler-t alakító Rachel McAdams, akivel (mint megtudtam, az eredetitől eltérően), 1 csipetnyi „romantikát” is csempésztek a filmbe, még ha nem is történethű, nekem tetszett.
Összességében jó kis film volt, inkább krimi és vígjáték furcsa keverékének mondanám. Bár nem sok Guy Ritchie-filmet láttam, de az tény, hogy van ennek a rendezőnek stílusa. A történet vége nagyon folytatásért kiált. Aki miatt talán majd azt is megnézem, az RDJ lesz, aki - ezek után azt mondom - , nagyon megérdemelte a Golden Globe-ot. Az alakítása számomra 5-ös, maga a film nálam jelenleg 10/8-at érdemel. ;)
