Chevy Stevens: Nincs menekvés (KÖNYV)

Már a májusi Alexandra újságban kiszúrtam magamnak ezt a könyvet, hogy mindenképpen el kell olvasnom. Végül sikerült megvennem és kiolvasnom. Elképesztő erejű és hatású könyv. Talán leginkább a Stephen King-féle Tortúrához tudnám hasonlítani. Csak itt a felállás fordított. Egy teljesen átlagos napon Annie, az ingatlanügynök nyílt nap keretében fogad egy barátságos mosolyú vevőt, a következő pillanatban azonban Annie elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon hátuljában. Tehát egy férfi elrabol egy nőt és egy távoli fakunyhóba cipeli, ahol megszabja neki, mit és hogyan csináljon, mikor mehet wc-re, mikor fürödhet, mikor kell takarítania, megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza és lelki terrorban tartja. Annie nem tudja hol van, mért került ide, ki ez a férfi és egyáltalán mért teszi ezt vele...

Chevy Stevens elsőkönyves író thrillerében az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg egy beteg elme működését, az Annie által csak Pszichónak nevezett fogvatartó bizarr szokásait. Közben párhuzamosan Annie a terápiás üléseken élete legborzalmasabb évének feldolgozásával küzd. Az olvasó gyakorlatilag a dili doki, akinek az egész történetet elmeséli 1 éves fogsága után. Ez a szerkesztési mód nagyon közel hozza hozzánk a főhőst. Gyakorlatilag beavat minket a borzalmak minden pillanatába. A könyv olvasását nagyon élveztem, de azt átélni, hogy mit szenvedett benne a főszereplő azt nem kedveltem.

Mivel a könyv többi részletéről nem szívesen rántanám le a leplet és nem árulnék el semmi pluszt, ezért csak annyit tanácsolok, hogy aki ezt a könyvet kezébe meri venni, az készüljön a legrosszabbra. Erős idegrendszer és nyugodt lelkiállapot szükségeltetik hozzá, hogy az ember végig tudja olvasni...

Összegészében természetesen tetszett a könyv, de közben sokszor rosszul érzem magam, mert noha nem valós eseményen alapul, mégiscsak egy ember szenvedését kellett végigkövetni benne...

A Titanic éjszakája (1958)

Ezen a héten a fél világ Titanic lázban ég, és ma talán még azok is hallanak a hajóról, és foglalkoznak vele néhány perc erejéig, akiket nem izgat a téma. Ma van ugyanis pontosan száz éve annak, hogy első, és egyben utolsó útján a jégheggyel való ütközés során olyan sérülést szenvedett a hajó, ami katasztrófába torkollott, és aminek kb. 1500 halálos áldozata lett.
Engem már gyerekkoromtól érdekel és foglalkoztat a téma. Ami csak a kezembe került, mindent elolvastam, megnéztem. Sok cikket, néhány könyvet olvastam, a neten is keresgéltem régi képeket, az pedig nem kérdés, hogy James Cameron 1997-es filmje egyik legkedvencebb filmem. Így a hétvégét érthető módon a Titanic-kal, és az emlékezéssel töltöm. Bár nem voltak a hajón felmenőim, tehát semmi távoli kötődésem sincs hozzá, mégis lenyűgöz. Mindezt úgy, hogy egyébként nem vagyok se hajó-, se tengerimádó, de még csak úszni sem tudok :) Talán ebből is látható, hogy a Titanic körülötti rejtélyek, történések és maga a kor is úgy ahogy van, lenyűgöző, érdekes, izgalmas, megdöbbentő és szomorú egyben.

1958-ban készült el Walter Lord könyve alapján A Titanic éjszakája (A Night To Remember) című film. Eddig ezt nem sikerült megnéznem, viszont a századik évfordulóra részben ezzel a filmmel emlékeztem.
A történetet nem nagyon szeretném ecsetelni, azért sem, mert azt hiszem, nagy vonalakban mindenki tudja. Akkoriban Walter Lord könyve volt az, ami a lehető legpontosabb és legrészletesebben közölte a tényeket - természetesen úgy, ahogy akkor azt tudni lehetett, és ahogy a visszaemlékezésekből össze lehetett gyűjteni. Azóta is folyamatosan bővülnek az információink, hiszen azóta is sok túlélővel beszéltek, sokan dolgoznak azon, hogy a lehető legpontosabban rekonstruálják a történteket, no és persze a roncsokat is 1985-ben találták meg, tehát érthető hogy 1958-ban még néhány dolgot máshogy képzeltek, mint azóta kiderültek.

Ettől függetlenül a film egy tökéletesen korrekt feldolgozása az eseményeknek, és nekem legalább akkora kedvencemmé vált, mint Cameron klasszikusa.

Egyáltalán nem zavaró, hogy a film fekete-fehér. Sőt, mivel az eredeti Titanicról is régi, fekete-fehér fotókat láthattunk, így talán még érdekesebb és hihetőbb. A film 54 éves! Ezt azért nem árt figyelembe venni, mielőtt valaki megnézi, és netán legyint rá, hogy elavult, vagy fapados. Én úgy gondolom, a kora ellenére is igazán helytálló, és a korhoz képest nagyon is látványos!

Az utasokról készült eredeti képek alapján úgy gondolom, hogy a karakterek is megfelelőek és kellően hasonlóak. A fontosabb személyek megjelenítésre kerültek, de természetesen a zenekar, vagy éppen a pék is :) Maga a jéghegy és az ütközés is látványos, a süllyedés szintúgy. Ekkoriban még nem fogadták el azt az elméletet, hogy a hajó kettétörött, így ez nem került a filmbe, de ezen kár is fennakadni. Mivel a film címe a szomorú éjszakára utal, ezért a film nagy részét természetesen az a néhány végzetes óra teszi ki. De a film elején kapunk egy kis ízelítőt abból, hogy melyik osztály utasai hogyan készülnek és indulnak. A film végén pedig láthatjuk, hogyan haladnak tovább a mentőcsónakok, kik próbálnak visszamenni túlélőkért, és kik azok, akik inkább továbbhaladnak attól félve, hogy a túlélők miatt esetleg felborulhat a csónak és így veszélybe kerülnek...

Pár perc híján a film két órás, de végig magával ragad és lenyűgöz. Úgy voltam vele, mint először a Cameron-féle filmmel. Elvesztettem az időérzékemet, és nem is tűnt fel, hogy két órán keresztül tapadtam a filmre. Azt hiszem az adott korban ugyanolyan hatalmas és látványos alkotás volt, mint 15 éve James Cameron filmje. El tudom képzelni, hogy akkoriban milyen hatással volt a nézőkre. Nekem ez a film is kedvencemmé vált és egész biztos jópárszor elő fogom venni, akár következő évfordulókon, akár csak amikor "Titanicozhatnékom" lesz... A téma rajongóinak kötelező darab, de mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, aki esetleg emlékezni szeretne most hétvégén, vagy akit picit is érdekel a téma, és nem zavarja, hogy fél évszázados alkotást nézzen :)

Az 1500 áldozat nyugodjon békében. Úgy gondolom, hogy most, de újabb száz, sőt ezer év múlva is méltán érdemlik meg az emlékezést, s akár újabb és újabb feldolgozásokat, filmeket a témáról!

Új kedvenc - Marina & The Diamonds

Rendszeres olvasója vagyok Jon Ali zenei blogjának (http://jonalisblog.com/). Itt mindig találok valami újdonságot, valami érdekeset, valami jót. Ezúttal a Marina & The Diamonds új dalának, a Primadonnának videójába botlottam bele (http://jonalisblog.com/2012/03/12/marina-and-the-diamonds-primadonna-single-premiere/) a minap. Mivel nagyon megtetszett az énekesnő egyénisége, éneklési stílusa, klipje, dala... így nem volt megállás és felkutattam, hogy mi mindent érdemes megtudni róla. Íme!

A Marina & The Diamonds valójában – bár sokan ezt hiszik – nem egy zenekar, hanem egyetlen személy, Marina Lambrini Diamandis. (A Diamandis görögül gyémántokat jelent.) MySpace oldalán utalt is a különös névválasztásra: „Én vagyok Marina, ti, a rajongóim pedig a Gyémántok.” Az énekesnő 1985. október 10-én született Walesben, görög apa és ír anya gyermekeként. Csak tizennyolc éves korában döntötte el, hogy életét a zenének szenteli. Szülei nem hittek tehetségében, más életpályát szántak neki, ezért a lány előbb Londonba, majd Los Angelesbe ment. Tizenkilenc évesen már saját számaival lépett fel, tehetségére hamar felfigyeltek a nagyobb lemezkiadók ügynökei. Először Derek Davies igazolta le a Neon Gold Recordshoz, pár hónappal később pedig már a Warner kiadóhoz tartozó 679 Recordings szerződtette. Ennél a kiadónál jelent meg az osztatlan kritikai sikert arató bemutatkozó albuma, a The Family Jewels, amely Nagy-Britanniában aranylemez lett. Zenei stílusa széles spektrumon mozog, az egy szál zongorás balladáktól a teljes zenekaros, új hullámos up-tempo számokig. Marina sokféle stílusban és regiszterben tud énekelni. Amellett, hogy a magas hangokat gyönyörű tisztán énekli, van hangterjedelme is, profin képezi a mélyebb hangokat is, ráadásul gyorsan tud váltogatni közöttük, ez is jó értelemben izgalmasabbá teszi a számait. Első körben biztos sokan úgy gondolják, hogy Marina eltúlzottan sokat affektál, de szerintem ez mind az érzelmek, indulatok kifejezésének eszköze. Laza bátorsággal énekel izgalmas és kreatív popdalokat, miközben stílusok között ugrálva hitelesen képes véleményt formálni és ingerekkel új életre kelteni az egyenpopon tompult agyunkat. „Nem vagyok indie, nem vagyok kommersz pop, a kettő között vagyok, és így a legjobb tábor jut nekem. Nagy előnyei vannak, ha nem illeszkedsz egy specifikus műfajba, rugalmasan mozdulhatsz nagyon pop vagy nagyon experimentális irányokba is. Marketing szempontból persze ez nyilván frusztráló egy lemezkiadónak. De igen, mindenképpen van egy kettősség a személyiségemben és abban amit csinálok, de azt hiszem, mindenki többféle a körülményektől, kontextustól függően. Én mindenesetre nagyon szeretek ugrálni és feszegetni a határokat.” Szándékos a kettősség az imidzsében is: egyszerre komoly dalszerző-énekesnő és csillogó popsztár perszóna.

Első albuma The Family Jewel címmel 2010 februárjában látott napvilágot, anyagát leginkább az üzletiesség csábítása, a modern társadalmi értékek, a család és a női szexualitás témái inspirálták. A lemezről 5 kislemez került kimásolásra, melyekhez klipek is készültek: „Mowgli’s Road”, „Hollywood”, „I Am Not a Robot”, „Oh No!”, „Shampain”.

Magyarországon elsősorban a Petőfi Rádió figyelt fel rá, miután a BBC “Év hangja” tehetségkutató listáján 2. helyezést ért el 2010-ben. (Az első helyezett Ellie Goulding lett.) Ebben az évben az MTV Europe Music Awards-ön a legjobb birt/ír előadó díját zsebelhette be. 2011. augusztus 14-én ráadásul hazánkban a Sziget A38-Wan2 Színpadán is fellépett, és osztatlan sikert aratott (http://youtu.be/OmsV8AhrXZU).

A 26 éves new wave díva idén egy olyan albummal - Electra Heart - jelentkezik, amely az ő alteregójáról, pontosabban antitéziséről fog szólni. A platinaszőke Electra az amerikai kultúra hazugságait, illúzióit testesíti meg, ami a zenében is visszaköszön majd. Egy úgynevezett konceptalbum lesz, mely az „amerikai álom” színét és visszáját, csillogó felét és árnyoldalait mutatja majd be. A „kampány” első dala a Stargate-producelte „Radioactive” lett, mely 2011. októberében jelent meg. Ezt követte a „Starring Role”, majd a „Fear & Loathing”. Idő közben a „Homewrecker” című dalt is bemutatták, melyet az énekesnő hivatalos levelező listájára felíratkozók kaphattak meg ingyen. Az album első hivatalos kislemeze azonban a „Primadonna” lesz, melyet 2012. március 12-én mutattak be a YouTube-on. Marina második stúdióalbuma április 30-án kerül a boltokba a 679 Recordings kiadásában. 

Végezetül álljon itt aktuális kedvenc klipes dalom tőle, a kakukkozós "Mowgli's Road":

La Bamba (1987)

1959. február 3-án - 53 évvel ezelőtt - négy fiatalember vesztette életét egy repülőgép szerencsétlenségben. Ez önmagában szomorú hír, s akkor megdöbbentette az egész világot. Azért, mert a gépen a korszak három legismertebb és legkedveltebb rock 'n' roll sztárja - Buddy Holly, The Big Bopper és Ritchie Valens - ültek, és természetesen a pilóta. Hideg tél volt, esett a hó, mint éppen nálunk most, s a feltevések szerint az egyébként tapasztalt pilóta elvesztette uralmát a gép fölött, így felszállás után hamarosan lezuhant a gép. A világ három tehetséggel lett szegényebb, akikre várt még az élet és sikerek számos sora.

A tragédia évfordulóján - és a film negyedszázados kora alkalmából :) - idén is elővettem a Ritchie Valens életét , és így természetesen a szerencsétlenséget is feldolgozó La Bamba című filmet. A film főszereplője Lou Diamond Phillips, aki szinte megszólalásig hasonlít Ritchie-re. Testvérét, Bobot Esai Morales alakítja, aki azóta meglehetősen jóvágású fickó lett :P Nemrégen láttam a 2006-os Az emberrablás című sorozatban, abban is nagyon tetszett ;) A két fiú édesanyját Rosanna DeSoto játssza. Joe Pantoliano pedig Ritchie menedzserét, Bob Keane-t alakítja. Őt legelőször talán A szökevény című filmben láttam (vagy legalábbis innen emlékszem rá - újra kéne nézni ezt is :).

A film szinte az első perctől magával ragad és beszippant. Egymás után történnek az események, miközben szépen kirajzolódnak a karakterek. Megismerjük a szerény Ritchie-t, akinek a zene az élete, és Bobot, aki teljesen az ellentéte. Vagány és menő srác, aki piál, csajozik és motorozik, de legbelül mégis mély érzésű. Az egyik kedvenc jelenetem tőle, amikor utoljára beszél Ritchie-vel telefonon, és utána a gyerekével játszik, akivel korábban nem túl sokat foglalkozott, sőt! A két fiú édesanyja a kétkezi munkás Connie, aki ha kell, eligazítja a fiúkat (főleg Bobot), viszont mindent megtesz értük és nekik. Hármuk játéka tökéletes váza a történéseknek.

Sok életrajzi, és sztárcsinálós filmet láttunk már, de a La Bamba ezek közül mindenképpen kiemelkedik a szereplők hiteles játéka, és az egyrészt meseszerű, másrészt tragikusan szomorú igaz történet miatt. Ehhez még külön plusz az ötvenes évek világa, és az olyan zenék, amiket nem hiszem, hogy ne lenne ember, aki ne ismerné (legalább a La Bambát), és amire valljuk be, legszívesebben felpattannánk és táncolnánk! :)

Érdekes volt látni a garázs-partyin csak háttérben zenélő Ritchie-t, majd a helyi, s végül a nagyszabású koncertjét - utóbbit már sztárként, más hírességekkel osztott meg. Közben végigkísérhettük az első stúdiózást, a művésznév megszületését, a Come On Let's Go feléneklését, és ahogy ötvözte a folklórt és a rock 'n' rollt a tradícionális La Bamba újraértelmezésével. Milyen más volt még akkor egy stúdiózás, és sztárcsinálás, mint manapság. Persze akkoriban is biztos a pénzről szólt a dolog, de mégis emberibb és szimpatikusabb volt.

Mindenképpen meg kell említeni Ritchie szerelmét, Donnát, hiszen a lánynak szóló dala is világsláger lett. Donna karótnyelt, savanyúképű apja is nagyon jól hozta a figurát - akkoriban rengeteg ilyen búskomor, magát túl sokra tartó fickó keseríthette meg a lánya életét :P

A film már a kezdetek óta érzékeltette Ritchie repüléstől való félelmét. Tökéletesen át tudom érezni, mivel én magam is félek a repüléstől, amiben egyébként még soha nem volt részem, és ha rajtam múlik nem is lesz :P Annak örülök hogy nem valami hatalmas látványeffektussal oldották meg a repülő lezuhanását. Ez így pont jó volt, sőt, talán hatásosabb is. Ahogy Ritchie testvére és édesanyja, valamint Donna, és a menedzser megtudták a hírt - velük együtt könnyeztem.

Ritchie még nem töltötte be a 18-at, amikor a tragédia történt. Rövid élete azonban tartalmas és sikeres volt. Abba inkább nem akarok belegondolni, hány nagy slágert énekelhetett volna még, inkább örülök a meglévő daloknak, amik örök klasszikusok maradnak.

Feltétlenül szót érdemel a Los Lobos együttes, akik nemcsak felbukkannak a filmben, de a zenéért is felelősek voltak. Ritchie hangját ugyanis David Hidalgo-nak köszönhetjük. Életem egyik legjobb koncertélménye Loboséknak köszönhető, és igazán felemelő volt LDP "énekhangján" :) élőben hallani a La Bambát. (A koncert utáni autogramosztás és beszélgetés pedig a csokiöntet volt a tortán lévő habon - ebben azt hiszem Saci is meg tud erősíteni ;)

Visszatérve a filmre: nemcsak azoknak ajánlom akik szeretik a zenés és/vagy életrajzi filmeket, hanem azoknak is, akik egy picit bele akarnak pillantani az 50-es évek zenetörténelmébe. Egyszer az életben ezt mindenkinek látnia kell. Csak azt sajnálom hogy a magyar tévécsatornák ebben nem igazán segítenek, és egy igényes, méltó DVD (sőt, manapság már Blu-ray) kiadás is igencsak időszerű lenne. Bárkinek jó szívvel ajánlom a filmet, azt hiszem ebben mindenki talál magának tetsző mozzanatot vagy mondanivalót. Mivel minden tekintetben mesterműről és filmremekről van szó, ezért az értékelésem egyértelműen 10/10*!!!

Ed Wood (1994)

Edward D. Wood Jr.-t a mai napig a legrosszabb rendezőként tartják számon. Nem vitás, hogy kellően zakkant volt, hiszen melyik normális férfiember viselne előszeretettel női ruhát, és érezné magát jól abban. Persze ráfogható, hogy "művészlélek", akiknek jól tudjuk, mindig is volt, és mindig is lesz valami fura dolga, ami hétköznapi halandónak nem biztos hogy eszébe jutna.
Az biztos, hogy Ed Wood-ot még manapság is számon tartják, s bár 1978-ban elhunyt, még ma is sokan rajonganak érte, és a nem kevésbé zakkant filmjeiért.
Ki más is készíthetett volna róla életrajzi filmet, mint a szintén kicsit zakkant Tim Burton. És ezt most nem rossz értelemben, illetve bántóan mondom, de ha végignézzük a munkásságát, találhatunk különcségeket is.

1994-ben készült az Ed Wood című film, címszerepben Tim Burton kedvencével, Johnny Depp-el. Itt rögtön be kell vallanom, hogy soha nem rajongtam Deppért, a Jack Sparrow féle filmjei pedig egyenesen untatnak (már amennyit láttam belőlük), viszont amit ebben a filmben produkált, az egyszerűen szenzációs volt!

Ugyanez mondható el a másik fontos karakter, Lugosi Béla megszemélyesítőjéről, Martin Landauról, aki nem véletlenül kapott ezért a szerepéért Golden Globe majd Oscar díjat is.

A film Criswell (Jeffrey Jones) monológjával kezdődik, majd szakadó eső és villámok közepette egy temetőben kötünk ki, a szereplők neve ugyanis sírfeliratokként olvashatók. Aztán egy színházban találjuk magunkat, ahol meglehetősen kevés néző előtt megy egy darab, ami után Ed a barátaival egy bárban ücsörög, és olvassa a darabról szóló kritikákat. Kilátásban van egy film megrendezésének lehetősége, amiért nem keveset kuncsorog, még azt is elárulja magáról, hogy szeret női ruhákat felvenni, de őszintesége sem segít rajta. Egy koporsóüzletben aztán véletlenül meglátja Lugosi Bélát, akit azonnal leszólít, s bár Béla nem túl kedvesen fogadja a rajongót, mégis szóba elegyednek, sőt, Ed saját autójával viszi haza Bélát. Így kezdődik kettejük barátsága, ami sokak szerint szánalmas volt. Szerintem nem, sőt épp ellenkezőleg. Valahol mindkettőnek szüksége volt a másikra, Ednek egy világsztárra, Bélának pedig olyan valakire, aki még mindig rajongással tekint rá. Béla addigra morfium függő volt, ugyanis háborús sebesülésének fájdalmait orvosai egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal tudták kezelni. Tény hogy megöregedett, bottal járt, de hát ekkor már amúgy is hetvenen felül járt. Biztos, hogy "fénykorában" sokkal több barát vette őt körül, csak kérdés, hogy azok a barátok hova tűntek, amikorra segítségre lett volna szüksége...

Ed otthon barátnőjének, Dolores Fullernek (Sarah Jessica Parker) örömködve meséli, hogy kivel találkozott, és ismét elkezd kilincselni a filmmel kapcsolatban. Amikor megemlíti, hogy Lugosi Bélát tudná szerepeltetni a filmben, aki ráadásul egészen alacsony gázsit kér, rábólintanak, és megkezdődhet a bizonyos "nemváltós" film, a Glen Or Glenda készítése.
A film nem igazán arat nagy sikert, de Ed tovább folytatja a munkát, újabb történetet ír, újabb filmen töri a fejét Bride of the Monster címmel. Próbálja megnyerni filmjéhez Vampira-t (Lisa Marie), a zombis műsorok háziasszonyát, aki azonban nemet mond a felkérésre. Később viszont, amikor kirúgták a tévétársaságtól, Ed újra felkereste, és akkor már igent mondott Ed felkérésére.

Béla közben többször, nem várt pillanatokban hívta fel Eddie-t, hogy segítsen neki. Ilyenkor Ed azonnal rohant barátjához, aki morfium hatása alatt volt. Mivel Béla meg akart gyógyulni, és újabb filmekben akart szerepelni, ezért ő maga döntött egy elvonóra való bevonulás és kezelés mellett, ahova természetesen Ed vitte el, és nap mint nap a kórházban ült, figyelte barátja állapotát. Egyik megrázó pillanat volt, amikor mutatták, hogy szenved és ordít. Csak néhány másodpercnyi volt a jelent, de nagyon hatásos. Addigra szakított Dolores-el, aki nem bírta ezt az állapotot (és persze Ed női ruhák iránt való rajongását sem). Így a kórházban összebarátkozott Kathy O'Hara-val (Patricia Arquette), akinek édesapját kezelték ott. A kórházi beszélgetéseket randik követték. Első alkalommal egy vidámparkban szellemvasutaztak, ahol megállapították, hogy Lugosi Béla mennyire jó színész, és ahol Ed bevallotta Kathy-nek női ruhás titkát. Mikor a nőt meggyőzte arról, hogy ettől függetlenül szeret (és tud :P) nőkkel együtt lenni, még többször találkozgattak, és végül egy pár lettek.

Béla kijött a kórházból, és minden vágya volt, hogy újra filmezhessen. Nagyon tetszett az a rész, amikor Eddel sétáltak, és néhány rajongó várta őket. Béla az utcán elmondta legutóbbi filmjéből való monológját, beszélgetett a rajongókkal, autogramot adott, hagyta hogy fotózzák.
Ed a saját háza előtt készített néhány felvételt Béláról, akinek csak annyi dolga volt, hogy kijöjjön a házból, megszagolja a ház előtti virágot, és tovább menjen.

A film talán legmeghatóbb jelenete volt, amikor csörgött Ed telefonja, és nem is szólt bele. Utána rögtön Béla temetését láthattuk, Drakula jelmezét viselte a koporsóban. Ezt a részt meg is könnyeztem.

Ed aztán nekiállt új filmjét készíteni, ami egy sci-fi és egyben thriller lett volna Sírrablók az űrből címmel. Persze ezúttal sem volt túl sok pénze a forgatáshoz, viszont egy baptista felekezet felajánlotta, hogy támogatja a filmet, ám cserébe az alkotóknak meg kellett keresztelkednie. Miután ez megtörtént, megkezdődött a forgatás. Szerepelt a filmben Vampira, Bunny Beckinridge (Bill Murray), aki sokáig azt tervezte hogy nővé operáltatja magát, ám ez soha nem valósult meg, és Tor Johnson, aki eredetileg pankrátor volt, Ed egy mérkőzésen fedezte fel, és ajánlott neki szerepet még előző filmjére. A magas, mondhatni hatalmas embernek volt olyan időszaka, amikor 181 kg-ot nyomott. A film narrátora Criswell volt, és egy csomó innen-onnan összekapkodott ember is szerepet kapott benne, akik közül fontos megemlíteni Tom Masont. Mivel Ed ezt a filmet is Lugosi nevével akarta eladni, így felhasználta benne a ház előtt felvett részeket. Csakhogy ez kevés volt, ezért valakivel helyettesíteni kellett őt. Véletlenül ismerte meg menyasszonya csontkovácsát, akinek ugyan csak a homloka hasonlított Bélára, de alkalmazta a filmben Ed. Igaz, hogy parókát kapott, és minden egyes jelenetben a fekete köpennyel takarta arcát. Mason még ugyanebben az évben, 1959-ben szerepelt egy másik Ed Wood filmben, a Night of the Ghouls-ban, ahol megmutathatta arcát.

Itt kaptunk néhány olyan jelenetet, mintha csak werkfilmet látnánk a film készítéséről, aminek a címét eddigre 9-es terv a világűrből-re cserélték. Először csak a baptisták kritizálták a sírrabló szót a címben, de később Ed maga is úgy gondolta, hogy jobb a 9-es terv.

A film premierjén hatalmas tömeg volt, narrátorként a bemutatón is Criswell munkálkodott, Ed pedig Bélának ajánlotta a filmet. Azt a részt is megkönnyeztem, amikor láthattuk azokat a bizonyos ház előtt felvett jeleneteket Bélával, Ed pedig - mint mindig - itt is mondta a filmmel együtt a szöveget. A premier után Ed örömmámorban úszik, a moziból kijövet kéri meg Kathy kezét, és szakadó esőben, nyitott tetejű autóval (amiből már ömlik a víz), azonnal Vegasba indulnak, hogy mielőbb össze tudjanak házasodni.

A film végén egy összegzést kaptunk arról, hogy ezután kivel mi történt:
Ed Wood 1978-ban halt meg, a nagy siker elkerülte, s halála után két évvel megválasztották minden idők legrosszabb rendezőjének, amivel világhírre és új rajongói táborra tett szert.
Kathy Wood Ed halála után soha nem házasodott újra.
Lugosi Béla 103 filmben szerepelt, és híresebb, mint valaha. Relikviáinak értéke meghaladja Boris Karloffét.
Dolores Fuller (Ed volt barátnője) a szakítás után sikeres dalszerző lett. Több dalt írt Elvis Presleynek, többek között a Rock-A-Hula-Baby és Do The Clam című dalokat. (Nyilván az 1994-es filmben nem hangozhatott el, de tavaly, 2011-ben halt meg).
Tor Johnson további B-filmekben játszott.
Vampira visszavonult a showbiznisztől, és kézzel készített ékszereket árusított. (Az sem hangzott el a filmben, hogy Vampira eredeti neve Maila Nurmi volt. 2008-ban, 85 éves korában halt meg).

Mint már említettem, engem a film minden perce lenyűgözött. Az, hogy végig fekete-fehér, még jobban idézi az ötvenes évek hangulatát, hiszen a 9-es terv is fekete-fehérben készült, csak később kapott digitális színezést.
Külön érdekes volt Béla utolsó éveibe bepillantani. A néhány magyar vonatkozás is nagyot ütött. Amikor például még a film elején Ed és Béla együtt nézték Béla korábbi filmjét, Ed próbálta a kézmozdulatát eltanulni, és kérdezte, hogy tud ilyet. Mire Béla azt felelte, hogy jó izület kell hozzá, és magyarnak lenni. Aztán később, amikor Béla segítségként hívta barátját, Eddie azt kérdezte tőle, mit kér, mire van szüksége. Béla azt felelte, hogy gulyásra, mire Ed mondta, hogy nem tud gulyást készíteni. Ahogy Martin Landau betanulta Béla jellegzetes akcentusát, külön dicsérendő. Állítólag amikor megkapta a szerepet, tanulmányozta Lugosi életet, és megnézte a régi filmjeit. Akárhogy is, remek munkát végzett, mert sokszor kísértetiesen hasonlított Bélára.

A többi szereplőre is elmondható, hogy alaposan kitett magáért. Mindenki nagyon jól alakított. Amikor a 9-es terv forgatását mutatták, mintha az eredeti filmet láthattuk volna, annyira hasonlítottak a szereplők az eredetikre. A Tor Johnson-t és Vampira-t alakítók különösen jók voltak.

Az Ed Wood az egyik legjobb, leghitelesebb, leghatásosabb életrajzi film amit láttam. Tim Burton mesterműve nálam 10/10* értékelést kap!

Fekete péntek (1940)

Nem tudom, hogy az emberiség mióta babonás, és mióta aggaszt sokakat, ha 13-a péntekre esik. Mindenesetre már 1940-ben egy fontos dátum volt ez a nap a Fekete péntek című filmben, melynek főszereplője Boris Karloff volt.

A történet egy börtönben kezdődik, ahol egy pap felvezetésével - aki a Miatyánkot mondja - rendőrök kísérik az elítéltet a kivégzőhelyre, a villamosszékhez. Az elítélt nem más, mint Dr. Ernest Sovac (Boris Karloff), aki az ott lévő újságírók közül egy fiatalembernek adja oda jegyzeteit, mondván, hogy csak az ő lapja kezelte a doktor ügyét méltó módon. Ahogy a fiatal újságíró kinyitja a kézzel írt jegyzetet, úgy csöppenünk bele a kivégzést megelőző történésekbe.

Megismerhetjük a Newcastle-i egyetem irodalomtanárát, Prof. George Kingsley-t, aki órája végén közli a diákokkal, hogy a következő szemeszterben nem tanítja őket, mert más egyetemre hívták. Dr. Sovac és lánya, Jean viszik ki a professzort és feleségét Margarete-t a vonathoz, de útközben a professzornak be kell ugrania valahova. Éppen rosszkor, mert két autó közeledik felé. Az egyikből lövéseket adnak le a másik irányába, melyet találat ér, és egyenesen a professzornak hajt neki. Az autó, amiből lőttek továbbhajt, és négy férfi örül annak, hogy sikerült megölniük valakit. A professzort és az ismeretlen férfit kórházba viszik, természetesen Dr. Sovac kíséri őket. Mindkét férfi súlyosan megsérül, az ismeretlennel eltört a gerince. Dr. Sovac úgy gondolja, hogy eljött az ő ideje egy nagy kísérlethez. Átsegíti az ismeretlen a másvilágra, és titokban hajt végre egy agyműtétet, ami veszélyes és tiltott is. Barátja, Kingsley azonban ennek köszönheti életét: az agyműtét következtében jobban lesz, s bár a többi orvos csodálkozik a gyógyuláson, de senkinek nem tűnik fel semmi. Közben a rendőrség érkezik a kórházba, hogy megbizonyosodjanak a másik ember haláláról. Ő ugyanis nem volt más, mint Red Cannon, a veszélyes bűnöző, akit négy másik társa (köztük Marnay szerepében Lugosi Béla :) akart eltenni láb alól.

Dr. Sovac megtudja, hogy a bűnöző félmillió dollárt rejtett el valahol New York-ban. Sóvárogva vágyik a pénzre, amiből egy új laboratóriumot tudna berendezni. Ezért kieszeli, hogy barátját elviszi New Yorkba, egy kis kirándulásra, hogy kimozduljon a beteg a megszokott környezetből. Abba a hotelbe viszi, ahol annak idején Red Cannon bujkált hat hónapig, és elviszi abba a bárba, ahol kedvese énekelt. Mivel Red Cannon új külsőt kapott, így senki nem ismeri fel. Dr. Sovac aztán hipnotizálja barátját, és ezzel főleg Red Cannonná változtatja őt. A férfinek (azaz Red Cannon agyának) eszébe jutnak a régi dolgok, milyen kopogtatás volt a jel, kik voltak a cimborái, ki volt a kedvese, és elkezdi Cannon életét élni.

Megölte két régi társát, és felkereste volt barátnőjét. Persze egyik sem ismerte meg, így a barátnő, Sunny sem, csak akkor, amikor úgy nyomta el a férfi a cigarettát, ahogy Red tette, és amikor látta, hogy mindent pontosan tud a lakásban, mi hol van, hogy nyílik, stb.

Dr. Sovac vágya továbbra is az volt, hogy megkaparintsa a pénzt, így csak bonyodalmat okozott, amikor a professzor felesége, és Dr. Sovac lánya megjelent a szállodában. A lányának aztán kénytelen volt bevallani, hogy egy bűnöző agya került az irodalomtudós agyába, és hogy mennyi pénzre megy ki a játék, ami neki nagyon fontos lenne az új laboratóriumhoz. Megnyugtatta a lányt, hogy amint véget ér az egész, visszatérnek Newcastle-be, és a férfi folytatja majd jól megszokott irodalomtanári munkáját.

Közben a két, még életben maradt régi cimbora is szövetkezett Sunny-val, a pénzre hajtottak ők is. Sikerült a rejtekhelyre követniük Red Cannon-t, ahol a bűnöző az egyik férfit megölte, de Marney életben maradt, és rohant Sunny lakására a megszerzett pénzes dobozzal együtt. Persze Red Cannon is ugyanoda tartott, és amikor meglátta, hogy szövetkeztek ellene, megölte barátnőjét és Marney-t is, aztán felmarkolva a pénzes dobozt, leintett egy taxit, és a reptérre akarta vitetni magát. A taxiban aztán elszundikált, és Kingsley-ként tért magához, így visszavitette magát a hotelbe. Dr. Sovac így megszerezte tőle a pénzes dobozt, és hazautaztak Newcastle-be, ahol a professzor újfent irodalomtanárként működött. Ám egy tanóra közben megzavarta, hogy az utcáról szirénát hall, s ez visszaváltoztatta az agyát Red Cannonná. Dr. Sovac lakására ment, aki lányával éppen elutazni készült, s mivel rátámadt a lányra, a doktor megölte bűnözővé változott barátját.

Ezt követően ismét visszatértünk a keretet adó kivégzés helyszínére, ahol már csak annyit láttunk, hogy meghúzták a kivégzést jelentő kart, a fiatal újságíró pedig becsukta a könyvet. A doktor bűnös volt a tiltott műtétben, bűnrészességben és persze barátja megölésében is.

Boris Karloff ezúttal is meggyőzően és hitelesen alakította szerepét. Bár a stáblistán Lugosi Béla neve van másodikként feltüntetve (nem csoda, hiszen Karloff mellett ő volt akkoriban a horrorok világában a másik nagy húzónév), nem kimondottan főszereplő volt, de szerencsére azért jópárszor láthattuk ;)

A film minden perce érdekes és izgalmas (természetesen nem elfelejtve, hogy hány éve készült :), hozzá még az aláfestő zene is kifejezetten tetszik.

A DVD kiadás egyszerű, de tetszetős. A cím miatt most éppen nem zavar a szimpla fekete tok :)
A hátsó borítóra felkerült kis képek is sokat sejtetőek. A menü egyszerű, könnyen kezelhető, azonnal indítható a film. Még több ilyen Karloff / Lugosi kiadást szeretnék látni a hazai üzletek polcán!

Egész biztosan jónéhányszor újra nézem majd a filmet!

Ördögi denevér (1940)

Ma sikerült (újra) megnézem egy klasszikus, és kedvenc Lugosi Béla filmet. Még egyszer, innen is köszönöm Sacónak, meglepett egy eredeti példánnyal ebből a dvd-ből! ;)

A 65 perces, fekete-fehér filmben Lugosi Dr. Carruthers-t alakítja, aki otthonában különös kísérleteket végez. Elektromos áram segítségével növel hatalmas denevéreket, amiknek aztán még különösebb küldetésük lesz. Közben kifejleszt egy új arcszeszt, merthogy a tudós a Heath & Morton nevű kozmetikai vállalatnak dolgozik. A vállalat dolgozói nagy vagyonra tettek szert, meggazdagodtak, ám ebből a vagyonból Dr. Carruthers-nek csak 10.000 dollár jutott. Egy este éppen azért akarják áthívni, hogy 5000 dolláros csekket adjanak neki (ami persze aprópénz az ő vagyonukhoz képest), ám a doktor nem fogadja el a meghívást. Helyette is inkább a kísérleten dolgozik.

Az új arcszesz aztán szép sorban megmutatja a vállalat dolgozóinak, a Heath család fiainak, akiknek tetszik az új illat annak ellenére, hogy picit erősnek találják. A doktor rábeszélésre kipróbálják a nyakukon. Ez lesz a végzetük. Esténként ugyanis a denevért útjára engedi a doktor, s az új illatra specializált állat lecsap arra az áldozatra, aki viseli az arcszeszt. Már az első gyilkosságból hatalmas szenzáció kerekedik. Újságcikkek jelennek meg, és egy újságíró, illetve egy fotós is az ügyre tapad - no meg persze a Heath lányra, Mary-re; a fotós pedig a lány francia szobalányára :D

A második gyilkosság után még nagyobb a szenzáció. Az újságíró és a fotós pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ők kaphassák el a titokzatos gyilkost. Még egy mű denevért is beszereznek, és a fotós képeket készít róla. Bár a kötelet, amin a denevért mozgatja, eltávolítja a képről, de a denevér szárnyán a Made In Japan feliratot ott felejti, így miután főnökük megtudja, hogy hamis képpel akartak diadalmaskodni, kirúgja őket. A két férfi persze nem hagyja ott szíve hölgyeit, és tovább nyomoznak. Dr. Carruthers pedig továbbra is küldözgeti a denevért az éjszakába, de a negyedik gyilkosság után (azért hullanak ám a népek ;) lelövik a denevért is. Így már az igazi denevérről tud képet és cikket prezentálni a két újságíró, így a főnökük visszaveszi őket, sőt, még fizetésemelést is kapnak :)

Dr. Carruthers nincs kétségbe esve, hiszen rejtekhelyén további denevérek csüngenek, így újabbat is ki tud fejleszteni. Az újságíró már szinte az elejétől úgy gyanítja, hogy Dr. Carruthers-nek köze lehet a gyilkossághoz, de aztán mások lebeszélik róla, maga Mary is szimpatizál a doktorral, akit kislány kora óta ismer és kedvel.

Később az újságíró ismét a doktorra kezd gyanakodni, így beoson lakásába, ahol látja a denevért, és látja, hogy engedi ki az állatot. Így aztán akcióba lép, és ő maga kéri a doktort, hadd próbálja ki az új arcszeszt, amiről már mindenki tudja, hogy köze lehet az ügyhöz, hiszen minden áldozaton ezt az illatot lehetett érezni. Dr. Carruthers-nek tetszik, ahogy az újságíró magára keni az arcszeszt, és szívesen kimegy vele az éjszakába, hogy leüljenek egy padra, és várják a gyilkost. Az újságíró azonban egy nem várt pillanatban a doktorra locsol egy jó adagot az arcszeszből, ami persze már nem tetszik neki annyira. Hamarosan megjelenik a denevér is, és ismét lecsap - ezúttal teremtőjét támadja meg, akit nem tudnak megmenteni, így Dr. Carruthers saját maga áldozatává válik.
Happy end-ként pedig Mary és az újságíró összebújnak :)

A film mai szemmel nézve természetesen már inkább vicces lehet, mint ijesztő, bár szerintem azért még így is van benne egy-két izgalmasabb jelenet, és meg tudom érteni, hogy 70 éve ezzel még lehetett a közönség idegeit borzolni. Aki tudja a helyén és korának megfelelően kezelni ezt a filmet (illetve minden régi filmet és klasszikus horrort), annak szerintem nagyon jó szórakozás egy-egy ilyen filmet megnézni. Már csak azért is, mert érdemes végigkövetni, hogy honnan hova jutott a mozi, illetve a horrorfilm készítés. Arról nem beszélve, hogy a mai alkotók is ezekhez a régi darabokhoz nyúlnak vissza, hiszen nagyon újat már nem tudnak kitalálni. Gondolom ezért se véletlen, hogy manapság - ahol a téma engedi - inkább a látványra mennek rá :P

A mi Bélánkért pedig szintén érdemes megnézni ezt a filmet (vagy akár másik filmjét). Az akcentusa, karakteres arca, megjelenése már önmagában valamelyest vészjósló. Kicsit irigylem azokat, akik az ő korában éltek, láthatták őt, vagy találkozhattak vele. Szerencsére a filmjei nagy része megmaradt, és bízom benne, hogy jónéhányat megjelentetnek még itthon is. Ha már egyszer büszkék vagyunk az első Draculára, aki történetesen magyarként tört be Hollywoodba, akkor úgy gondolom nem ártana pár további filmjét is megjelentetni, mert a hazai kínálat eddig igencsak soványka.

A DVD kiadás egyszerű, de szép és méltó a filmhez. Külön tetszik, hogy a borítót ezzel a barnás árnyalattal megszínezték, és hogy nem csak Béla, hanem a másik főszereplő, a denevér is látható rajta. A hátsó borítón lévő rövid ismertető és három kis kép is klassz, az pedig külön dicséretes, hogy a lemezre is rákerült a borítón lévő kép. A tok átlátszó. Belül más dvd-k ajánlói vannak kis képekkel. Ez mondjuk nem valami elegáns, de megértem, hogy muszáj reklámozni a kiadónak a további filmjeiket is. Még ha idiótán is hat a lemez mellett / alatt az Angyalbőrben, Bud Spencer - Terence Hill filmek, Koncz Zsuzsa koncert borítóképe. Akkor már inkább az a néhány Kabos Gyula film, ami legalább korban illik a Lugosi filmekhez. De ennél nagyobb baj ne legyen!

Extraként a lemezen található még egy Lugosi filmográfia. A filmek egy részének a címét lefordították magyarra, a többit nem. A lista pedig az 1931-es Draculával kezdődik, ami olyan szempontból érthető, hogy az volt Béla első nagy alakítása. Viszont egy magyar kiadáson szerintem nem ártott volna jelezni, hogy Magyarországon is forgatott filmeket. 1917 - 1930 között több film készült vele itthon, de Németországban és már az USA-ban is. No sebaj, ennyi legyen a legnagyobb probléma. Örülök, hogy eredetiben birtokolhatom ezt a filmet, és továbbra is várom a többi megjelenését ;)

A film 10/10, egyik kedvencem tőle ;)

Végtelen éjszaka (1971)

Agatha Christie Végtelen éjszaka című regényéből 1971-ben készült filmváltozat, amit még nem volt szerencsém látni, és azt sem tudtam, hogy Magyarországon megjelent DVD-n. Csabának köszönhetően azonban ma sikerült megnéznem a filmet.

Agatha ezen könyvét nem sokszor olvastam, talán mindösszesen kétszer, legutóbb 2009-ben, amikor újra megjelent itthon (ezúttal Örök éj címmel), csak arra emlékeztem, hogy túl nagy hátast nem dobtam tőle, és nem vált kedvenc Christie regényemmé, amit évről évre képes lennék elővenni és újraolvasni. Valahogy a film is ennyire ragadott meg, bár igaz, tudni kell helyén kezelni, hiszen egy 40 éves alkotásról van szó, amikor még nyilván mást jelentett a thriller fogalma mint ma, legalábbis mások voltak a vele kapcsolatos elvárások.

A könyvbe csak picit lapoztam bele a film megnézése után, de úgy látom, szépen, a regény szerint haladt a film cselekménye, ami dicséretes - ismerve a mai sok ferdítést a könyvből adaptált filmek terén.

A film elején egy jóképű, de szegény fiatalembert ismerhettünk meg. Michael Rogers olyan munkákból élt, amit éppen kapott, s nem egyszer sikerült kirúgatnia magát. Ám lelkesen szövögette terveit, ami közül az egyik az volt, hogy egy napon majd szép, nagy házat építtet azon a környéken, amire véletlenül bukkant. Éppen fényképezőgéppel vágott neki a környéknek, amikor szó szerint belibbent a képébe egy csinos, fiatal szőkeség, Ellie, akivel beszélgetni kezdtek, és egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem aztán együtt tervezgettek. A beszélgetésből komolyabb kapcsolat, majd házasság lett annak ellenére, hogy kiderült, a lány gazdag, és családja más férjet képzelt volna el számára. Egy ismert építész kezdett dolgozni a házon, ami elkészült, és valóban gyönyörű, igényes, kényelmes lett. A pár beköltözött a házba annak ellenére, hogy egy bolondos öregasszony megfenyegette őket.

A lány barátnője, Greta, mint afféle titkárnő költözött be a házba, s bár Michael-nak nem nagyon tetszett a dolog, de mégis elfogadta, hogy ott sertepertél körülöttük a lány. Egy kiadós veszekedés után megbékéltek egymással, és folytatták a gondtalan életet. Néha ugyan felbukkant az öregasszony a környéken, vagy éppen megjelentek Ellie rokonai, de idilli volt az élet. A lányoknak csak annyi dolga volt, hogy néha kilovagoljanak, Michael pedig elment egy-egy árverésre. Egy ilyen után hazaérve nem találta a házban a feleségét, s amikor keresésére indult, először a lovat, majd feleségét találta meg - meghalva.

A temetés után kiderült (nem lepődtem meg különösebben :) hogy a házasságkötéskor Ellie új végrendeletet készített - természetesen férje javára. Aztán a férj egy levelet kapott az egyik rokontól, egy fotóval, amely még házasságkötése előtt készült, és amelyen ölelkezve látható a barátnővel, Greta-val. Bár előtte még hevesen egymásnak estek, a kép megérkezte után összevesznek, ami újabb halálesettel végződik: Michael megölte Gretát. Csak úgy mint Ellie-t, s mint kiderül, egy karóra miatt már egy gyerekkori barátját is megölte.

A végkifejlet szerintem a nézők többségének nem meglepő. Már eleve lehetett szerintem számítani arra, hogy a férj és a barátnő összejönnek, hiszen több ezer könyv, film sztorija hozta már ezt a sémát. Ebben talán annyi csavar volt, hogy már előzőleg ismerték egymást, és tulajdonképpen együtt tervelték ki a gyilkosságot, ami nem szimpla lovasbaleset volt, hanem kapszulába tett ciánkáli.

Érdekes a film, a szereplők nagy része szimpatikus, a nem kedvelt rokonok pedig kellően utálatosak már ránézésre is, a házban pedig jól esett egy kicsit gyönyörködni. Az biztos, hogy nem ez a legjobb Agatha Christie regényből készült film, hiszen maga a regény nem tartozik legjobbjai közé - legalábbis számomra.
Egy rajongónak viszont kötelező darab ez a film, így nagyon örülök, hogy ezt is a polcomon tudhatom. Azért biztos elő fogom még venni, akár azt követően, ha legközelebb olvasom majd a könyvet.

A DVD kiadás egyszerű, a fekete borítón mindössze egy szemet láthatunk. Viszont a hátsó borítón látható fekete-fehér, két férfit és két szétlőtt autót ábrázoló kép nem ebből a filmből való - ezt nem tudom hogy sikerült rávarázsolni a borítóra. Cserébe javukra váljon, hogy extraként került a lemezre előzetes és fotógaléria :P

A lassan induló, és mindvégig lassú lefolyású filmet a nem túl meglepő csavarok miatt egy 10/4-re értékelem.

Örvény (1985)

Ha jól emlékszem, sorozatról még nem volt szó a Triumblogon, így én most ezt a hiányosságot rögtön pótolom is :)

Már jó hosszú ideje (talán évek óta is) agyalgattam időnként, hogy mi is a címe néhány régen látott sorozatnak, így többek között annak, amiben egy szigeten lévő ház és egy csomó baba volt. Aztán egy kis keresgélés után sikerült rájönni, hogy az 1985-ben készült norvég mini sorozatról, a hat részes Örvény-ről (Maelstrom) van szó. Nem tudom pontosan, hogy a magyar tévé mikor adta a sorozatot. Gondolom nem rögtön 1985-ben, talán néhány évvel később. Mindenesetre én akkor kb. 10-12 éves lehettem, és természetesen néztem a sorozatot, igaz hogy nem keveset paráztam, izgultam, féltem, cidriztem. Dehát ezért (is) volt érdekes. No meg persze azért is, mert akkoriban örültünk, ha hetente egy alkalommal nézhettünk egy-egy részt egy sorozatból. Akkoriban ha jól emlékszem, a keddi nap volt a sorozat nap 20:05 órás kezdéssel :) Persze akkor nem volt ennyi csatorna, örültünk annak az egynek (kettőnek?) is, még akkor is, ha csak délutántól volt adás. Nem mondom hogy visszasírom azt az időszakot, de biztos hogy annak is megvolt a maga hangulata, szépsége. És fel is nőttünk valahogy :)

Szóval ha kedd, akkor sorozat. És hála az internetnek (ami szintén nem volt akkoriban :) sikerült rábukkanni a sorozatra, igaz hogy angol szöveggel és magyar felirattal, de alig vártam, hogy viszontláthassam egy régi kedvencemet.

Amire emlékeztem, az mindössze azok a csúnya-ronda babák voltak, és a ház, amiben egy titokzatos valaki volt, akit mutattak, ahogy elhúzza a függönyt :)

A történet Angliában kezdődik, ahol Catherine Durrell-t éppen kirúgják állásából, majd hamarosan megtudja, hogy egy számára vadidegen, norvég ember egy egész vagyont: birtokot és gyárat hagyott rá végrendeletében. Catherine nem érti az egészet, de mivel jobb dolga úgysincs, ezért Norvégiába utazik, ahol megismerkedik az elhunyt két lányával, Anna Marie-vel és Ingriddel, illetve Ingrid férjével, Lars-al. Meglepetten látja, hogy mindannyian kedvesen fogadják, ahelyett hogy mérgesek lennének, amiért apjuk egy idegen nőre hagyta a vagyona egy részét. Mint elmondják, ők sem értik, hogy került Catherine a végrendeletbe.

Megmutatják neki a parti házat, ahova a nő be is költözik, illetve egy szigetet, amin szintén van egy ház, és amit azóta nem laknak, hogy a lányok édesanyja öngyilkos lett volna 14 évvel ezelőtt. A kisvárosban persze téma Catherine érkezése, és még mindig téma a gazdag ember hajóbalesete, aki viharban hajózott ki, és tragédia lett a hajókázás vége. Catherine újdonsült házában meglátja a falon lévő festményen a két lány anyjának, Freyának a portréját. Nem kis megdöbbenésére ezt a nőt látja a szigeten lévő házban. Ráadásul a ház nem úgy néz ki, mint amit nem laknak, hiszen szól a lemezjátszó, tisztaság van, és ahányszor Catherine átmegy, a babák mindig "elvándorolnak", egy alkalommal éppen teáznak.

Catherine megismeri a család orvosát, és egy idős nőt, Freya nagynénjét. Közben kiderül, hogy Freyát a férje zárta a szigeten lévő házba, miután a nő elméje megbomlott, és ott lett öngyilkos.

Aztán Catherine belefut egy fiatal újságíróba, Anders Bjornson-ba, aki úgy feltételezi, hogy a gazdag férfi nem baleset, hanem gyilkosság áldozata lesz. Catherine megosztja vele fura élményeit, aztán együtt kezdenek nyomozni. Azt kizárják, hogy Freya esetleg életben van, viszont egyre biztosabb, hogy valaki komolyan Catherine életére akar törni.

A hat rész alatt nagyon szépen rajzolódik ki a karakterek jelleme és nagyon klasszul, érthetően építkezik a cselekmény is. Nem mondható pörgősnek a cselekmény, főleg mai szemmel nézve nem, de talán ezért is tűnik még ma is izgalmasnak a sorozat. Ahogy szép lassan kiderülnek a rég eltemetett titkok, szép tájakat láthatunk, az aláfestő zene pedig sokat dob a hangulaton.

Ahogy néztem, a babákon és a függönyös részeken kívül más apró momentum is beugrott - így persze a Freya festmény is, és az ötödik rész körül már eszembe jutott az is, hogy mi lesz a végkifejlet - ami valóban úgy is volt :)

Aki annak idején látta, azt csak biztatni tudom, hogy nézze újra a sorozatot. Egész biztos, ennyi idő után is érdemes elővenni. Aki nem látta, vagy akkor még nem is élt, a mostani thriller / horror felhozatalhoz van szokva, annak lehet hogy nem izgalmas már ez a sorozat. Én most kifejezetten örülök, hogy nem ez utóbbi kategóriába tartozom! ;) Nálam még most is telitalálat a sorozat, és biztosan újranézem még! ;)

A nő kétszer

Jó tíz évvel teljesen látatlanban vettem meg DVD-n A nő kétszer (Sliding Doors) című, 1998-ban készült filmet. Elsősorban nem kifejezetten a tartalom, és Gwyneth Paltrow miatt érdekelt, hanem John Hannah miatt, akinek akkoriban a Múmia filmek voltak az aktuális mozijai, azóta pedig láthattuk Agatha Christie adaptációkban, vagy éppen a Spartacus sorozatban is.

A film megvétele kifejezetten jó vásár volt. Első nézésre ugyanúgy tetszett és ugyanúgy magával ragadott, mint a minap többedszerre újranézve a tévében.

Tökéletesen boncolgatja a film az örökké, és mindenki életében aktuális "mi lett volna ha...?" kérdést. Azt hiszem nincs ember ezen a Földön, aki legalább egyszer ne játszott volna el ilyen gondolatokkal. Mi lett volna ha ez történik? Mi lett volna ha előbb érek oda? Mi lett volna ha mégis elmegyek oda, ahova nem akartam? Ezer, vagy még több variáció is lehet a kérdésre...

A film főszereplőjét, Helent (Gwyneth Paltrow) kirúgják munkahelyéről, így a szokásosnál előbb indul haza.
Ha semmi nem történik útközben, akkor barátját, Gerry-t (John Lynch) éppen egy másik nővel találta volna együtt. Viszont ha "időt veszteget", miközben megpróbálják kirabolni, éppen addigra ér haza, mire a másik nő eltűnik. Néhány árulkodó nyom ugyan marad, de a barátja hevesen próbálja azokat eltüntetni és Helen-nek csak jóval később állnak össze a dolgok.
Így Helen új állást keres, szendvicseket szolgál fel és hord ki, miközben együtt marad naplopó, "regényíró" pasijával, aki továbbra is csalja, még ha kezd is kicsit belezavarodni ebbe a kettősségbe.

Ha viszont nem történik semmi, és Helen időben hazaér, akkor barátnőjénél húzza meg magát, beújít egy klassz, menő frizurával, ráadásul megismerkedik egy kedves, aranyos fickóval, James-el (John Hannah), aki még a legkilátástalanabb pillanatában is képes felvidítani. Vele aztán új kalandok indulnak, amiben persze lesz jó és rossz is.

A jó másfél óra alatt mindkét Helen-nel átélhetünk olyan dolgokat, olyan érzéseket, amik a mi életünket, mindennapjainkat is végigkísérik és meghatározzák. Tudunk vele együtt nevetni, együtt sírni, együtt dühöngeni. Hiszen ezek ott vannak a mi életünket is. Öröm, boldogság, szerelem ugyanúgy, mint a szomorúság, a tehetetlen düh, a csalódottság, baj, tragédia. S szinte akármelyik esetben agyalhatunk azon, hogy mi lett volna ha..., mi és hogyan alakult volna, ha...

Úgy gondolom, mindenkinek érdemes legalább egyszer megnézni a filmet, hiszen akármelyikünk életéről szólhatna.
Nincs semmi speckó látványvilág, se 3D, szimplán csak az ÉLET minden érdekességével, örömével, nehézségével együtt.

Kifejezetten örülök, hogy Paltrow-n kívül nem hollywood-i nagyágyúkat állítottak a szereplőgárdába. Mindegyik színész tökéletesen megállta a helyét, teljesen hitelesek voltak a maguk kis hétköznapi karakterében.

A zenei aláfestés pedig sok régi kedvenc dalt idézett vissza. A legismertebb biztosan mindenki számára az Aqua: Turn Back Time című dala.

Nekem összességében nagy kedvenc a film, s bár a minap csak belenézni akartam, mégis teljesen beszippantott, nem tudtam abbahagyni, pedig jól ismerem a történéseket. Azt hiszem senkinek nem szabad kihagyni. Nálam egyértelműen 10/10*

Titanic II (2010)

Nem tévedés, ez a híres nevezetes film 2. RÉSZE, amit pár nappal ezelőtt sikerült megtekintenem! :) Annyi "sok jót" hallottam róla, gondoltam, ha mást nem, de jó lesz a zs-gyűjteménybe... Túl sokat nem tévedtem. :PPP

Íme a részletes, spoileres kritika:

Kapunk 1 különösen hosszú főcímet, hegyekkel és sok jéggel, hófödte csúcsokkal, mindezt madártávlatból. Az aláfestő zene egész jó, ez már meglepett. Aztán mutatnak 1 szörföző illetőt, aki arra lesz figyelmes, hogy leszakad a távoli jéghegy. Vált a kép, majd James kapitány (Bruce Davison) jelenik meg a vásznon, mint helikopteres parti őrség. Rögtön eztán mutatják a Titanic II-t, ahova felszállni készülnek az emberek. 100 évvel a jól ismert katasztrófa után indul útjára a hajó. Amy (Marie Westbrook), James lánya is készül a hajóra szállni (hát persze!!!), 1 barátnőjével, ápolónőként fognak szolgálatba állni. A hajó tulajdonosa, a gazdag ficsúr, Hayden Walsh (Shane Van Dyke) helikopterrel  1 csapat cicababával érkezik, a lány ámulva nézi, majd kiderül, hogy nekik anno már volt közük egymáshoz, de végül szülői rosszallás miatt elváltak útjaik, meg persze mert a fiú nem jelentkezett (vagy valami hasonló). Elindulnak. 

Eközben a kapitány egyre aggasztóbb híreket kap, és az alattuk megrepedt jég miatt menekülniük kell (egy ember odavész). Cunami riadót hirdetnek mindenhol, a mozgó jéghegy miatt. Majd mutatják a Titanic II belsejét, ami 1 olyan, mint valami pláza, így rá nem jönnék, hogy hajó. :))) Szerintem valami bevásárlóközpontban forgatták. :))) Azt mondanom se kell, ég és föld a '97-es film díszlete és ez. :))) James persze aggódik a lánya miatt. A szuperbiztonságosésgigantikus hajón eközben szembesülnek vele, hogy jégtáblákat sodorhat a cunami az útjukba, ezért elfordulnak teljes sebességgel. Persze, a hajó nem kerülheti el a "végzetét" és a jégyhegy eltalálja őket. Hamarosan kitör a pánik... Amy barátnője megsérül, a lány siet a segítségére. Csatlakozik hozzá Hayden is, aki rögtön átavanzsál a világ legtisztességesebb fickójává. Eközben emberek pánikolnak, és esnek áldozatul, a mentőcsónakok fele tropa. "Nem számítottunk oldalsó behatásra". A hajó lassan az oldalára fog dőlni, és fél óra múlva elsüllyed. Hú, de meglepő. :P Elsősegélyben részesítik Amy barátnőjét, de szegény nem él sokáig, mert beszorul 2 ajtó közé, ami agyonnyomja. Azért a párocska nem kesereg sokat, tovább indul a csónakokhoz. A süllyedés abban merül ki, hogy megdöntik kicsit a hajót. :)

Eközben a kapitány megtudja, hogy az eddiginél is nagyobb cunami közeleg, ezért megtiltja a lányának, hogy a mentőcsónakba szálljon, mert a csónakokban túl veszélyes a cunami miatt. Hayden ígéretet tesz az apának, hogy a lányra vigyázni fog. Megbeszélik, hogy a búvárteremben találkoznak. 

Nagy nehezen eljutnak odáig, de búvárruha már csak 1 van, a víz pedig áramlik be és hideg. A srác persze a lányra adja a ruhát és a maszkot. Neki nem jut, és bármennyire sír-rí a lány, nincs más választása, mint hogy megfulladjon. :P

Azért Amy elindul és viszi magával a srácot. Mindeközben az apa és a doktornő, akivel megmenekültek a jéghegyomlás elől, leugranak a vízbe, 1 mentőtutajra. Ott megtalálják őket, és ki is húzzák. (A helikopter pedig leugrás után felrobban) A lány hosszú percekig próbálja újraéleszteni Hayden-t, de már nem sikerül... Amy megköszöni neki, és ezzel VÉGE is a filmnek, mintha csak elvágták volna. :)))

Azt hiszem fenti sorok önmagukért beszélnek, túl sok kommentár ehhez nem szükséges. Pedig egész jól indult, leszámítva a túl hosszú főcímet, és még a zene is egész jó volt. Igaz, hogy a film 1/3-áig többet foglalkoztak a cunamival, mint a hajóval de sebaj. Magát a süllyedést alig mutatták, alig-alig fulladt meg valaki, illetve nem is nagyon láttam senkit. Az emberkék mentőmellényben bámultak a vízben, mint a birkák. Igaz, hogy az eredetiben már pár perc alatt megfagyott mindenki, ezek még vígan beszélgettek... Sebaj... Szereplők számát se vitték túlzásba. A kurta-furcsa végről már nem is beszélve. Az unszimpi ficsúr pedig seperc alatt átavanzsált önfeláldozó úriemberbe, de úgy, hogy azt még Jack Dawson is megirigyelhette volna... :DDDD

Az egyetlen ismert név Bruce Davison, aki pedig A Bermuda háromszög rejtélyében jó alakítást nyújtott, itt csak gyenge közepes, úgy mint a többiek, akiket nem is ismerek. :PPP

Az is mindent elmond, hogy a film producere, forgatókönyvírója és rendezője is(!!!!) Shane Van Dyke (Hayden) volt. Azt már csak súgva jegyzem meg, hogy az IMDB-n eme alkotás 1.8-as (HEHEHEHE) átlaggal rendelkezik. :DDD Nagy előny viszont, hogy nem húzták el, mert csupán 90 perc a főcímmel együtt. ;)))

Én nem leszek olyan szőrös szívű... Ha nem lenne az alapfilm, akkor még egy 4-est is kapott volna tőlem, de így... Főleg a kevés vizes jelenet, béna hajós effektusok, unalmas színészi játék sokat nem érdemel (nem drukkoltam egyiküknek sem, nem sajnáltam egyiküknek sem. Ők is jó hamar túltették magukat a másik lány halálán.) Legfőképp a gagyi befejezés miatt túl sokra én se tudom pontozni. Sajnálatos módon viszont annyira nem is vicces, hogy kedvem legyen újra nézni. :P Értékelésem:

10/3