Erre az albumra teljesen véletlenül akadtam rá. Illetve először a YouTube-on bukkantam 1 live videóra, ahol 1 (számomra ismeretlen) számot énekelt Jen, gitárkísérettel, full-élőben, és engem totális pozitív csalódás ért, egyrészt, eleve hogy klassz a hangja, másrészt, teljesen tisztán, magabiztosan énekelt élőben, nem is látszott rajta, hogy izgulna. Nem kicsit meglepett, hogy megjelent CD-je is a leányzónak, nem is egy. A szóban forgó lemez 2002-es kiadású. Bár valami nagyon halványan derengett, mintha már olvastam volna, régebben, hogy régóta énekelget is... Pár hónapja, hogy láttam a 2004-es "Ha másért nem is - If Only" (2004) c. filmjét, amiben gyerekeket tanító zenetanárt alakít, és a filmben énekel is 2 számot. A dalok tetszettek a filmben (ami egyébként 1 kissé kommersz, de kedves és szomorkás romantikus történet). De akkor ott meg se fordult valamiért a fejemben, hogy TÉNYLEG ő énekel, a feliratot pedig már nem figyeltem. Pedig ha kicsit fülelek, leeshetett volna a tantusz, mert feliratosan láttam.
Visszatérve a CD-re, már többször meghallgattam, már elsőre megtetszett.
Nem az a fajta, amivel "világot lehet váltani", de olyan mint maga JLH, kedves, aranyos, szerethető. :) Az album stílusa teljesen egységes, és felismerni rajta az egyedi, "texasi-stílust" (ahol JLM felnőtt), mármint letisztultság, és a zenei kíséret tekintetében. :) Semmi vagány modernizálás, a klasszikus zenei alapokra, és Jen hangjára van helyezve a hangsúly. Ez eleve szimpatikus. Érezni, hogy ezt az albumot nem azért készítette, mert "énekesi karrierre vágyott", hanem örömzenélés történt. :) Maga Jennifer is egy kedves, mosolygós valakinek tűnik a filmjeiben, és a Szellemekkel Suttogóban is, ahol megszerettem. :) Szinte előttem van, ahogy mosolyog éneklés közben.
Közreműködők:
Szinte az összes szerzemény Meredith Brooks-hoz fűződik (akinek máig legnagyobb slágere, a '95-ös "Bitch"-hez fűződik, ami 1 remek, vagány kis dal, és mindig is tetszett), egyértelműen áthatja az albumot az ő stílusa, bár egy kicsit szolidabb kivitelben. :) A dalszerzésben egyébként maga Jen is közreműködik.
A dalokról:
A címadó "BareNaked" EGYÉRTELMŰEN az album legjobbja. Remek nyitás, pörgős, kedves, fülbemászó. Hamar kedvencemmé vált. Ez volt az album beharangozó kislemeze is, természetesen, Ausztráliában 9. helyezést ért el, a Billboard-on viszont "csak" 37. lett. Azért egy színész-énekesnőnek ez nem olyan rossz. ;)
A 2., "Can I Go Now" c. szám volt még a 2. kislemez, ami szintén pörgős kis dalocska, nekem ez is nagyon bejön.
Ezek után 1 számig lelassul Jennifer, és kapunk a "You"-val 1 szép balladát. Engem ez a szám nagyon emlékeztet az említett film egyik dalára, a "Take My Heart Back"-re, szívszorító számok.
A "Hey Everybody"-val ismét felpörög, ezt ugyancsak gyors és középlassú dalok követik. Meglepő dolog viszont, hogy a "Rock The Roll"-ban akad 1 kis "rap-fél betét, mégis odaillik.) A "First Time"-ban megint nagyon ráismerni Meredith stílusára, ez a dal is jól el van találva. Az ezt követő 2 szám is végigviszi ezt, majd lezárásként jön a "Me And Bobby McGee", ami majdhogynem 1 acapella-dalocska, 1 kis dobkísérettel. Szinte 1 improvizatív "jammel-ést" hallhatunk Jennifer-től, aminek végére egészen belelkesül, és bemelegszik. :) Tetszik, hogy ennyire magabiztos, így 1 szál hanggal is, klassz kis lezárása az albumnak, kis tapssal, és kurjongatással a végén, ami még inkább "live"-jellegűvé, és spontánná teszi a dalocskát, ami tudtommal az egyetlen, nem Brooks-szerzemény az albumon, (eredetileg Roger Miller szerzeménye, de énekelte Janis Joplin is, aki 1971-ben a listák csúcsán végzett vele). Meglepő mód, a dal mégsem lóg ki az albumról.
Összegezve: Mint már írtam, az album "túl egyszerű" ahhoz, hogy világot váltsanak meg vele, de nem baj, ebben rejlik a pozitívuma is. Biztosan erre akar a cím, sőt még a borító is utalni. A legtöbb színésznő csak erőlködik az énekléssel, max. írnak nekik slágereket, és ezzel futnak be, de JLH a HANGJÁVAL IS BIZONYÍT. Hangszíne talán nem a legegyedibb, de kislányos, aranyos, és elsősorban tiszta csengésű, mint 1 vizespohár. :) Az album nem "megcsinált", hanem kedves, letisztult, és hangulatos, ha valami könnyedre vágyunk, ejtőzés, vagy akár utazás közben.
Tracklist: 01. BareNaked 02. Can I Go Now 03. You 04. Hey Everybody 05. Where You Gonna Run To? 06. I Know You Will 07. Rock the Roll 08. Stand in Your Way 09. First Time 10. Stronger 11. Avenue of the Stars 12. Me and Bobby McGee
Végezetül a YouTube-videó linkje, "BareNaked" (Live), ami talán még jobban is tetszik az album-verziónál. ;)
Számomra ez a lemez (azért is, mert alapból kedvelem Jen-t), és mivel manapság egyre jobban értékelem a letisztult dolgokat, a "kevesebb több" elve alapján, 10/9-et ér. ;)
