Két és fél év szünet, Fehér Balázs énekes - végleges - 2016-os kiválása, továbbá a tavalyi, epedve várt "nagy visszatérés" után, idén végre napvilágot látott a hazai zenei élet legmeghatározóbb, alternatív elektronikus pop-rock bandájának új lemeze: Ezek a lángok 2 új taggal bővülve, újra életre hívták a hazai pszichedelikus zenei világ legkarakteresebb alakjait, a The Carbonfools-t. Carbonflames - lemezkritika.
Előzmények és visszatérés:
2015 őszén a srácok saját szavaikkal élve, hosszabb szünetre vonultak, ami érthető is volt az elmúlt évek, különösen a 2012-es évvel kezdődött rendkívüli népszerűség és hajtás után. Ez időre eljutottak odáig, hogy a magyar zenei élet 5-10 legsikeresebb zenekarai közé nőtték ki magukat, rendszeres teltházakkal, rengeteg vidéki és budapesti fellépéssel, akár több ezer ember előtt zenélve... sőt még külföldre is futotta az energiából. A Carbonfools 2015 szeptemberi, "egy ideig az utolsó" koncertje után csak találgatni és reménykedni lehetett, hogy nem is oly' sokára visszatérnek. Én személy szerint nagyon szomorú lettem, és bár próbáltam bizakodó maradni, de valahol éreztem, hogy nem szimpla szünetről lesz szó... Sajnos beigazolódott a gyanúm, a már rég tervezett pihenő ideje alatt Fehér Balázs frontember annyira "megcsömörlött" a zenei világtól, hogy fél évvel a szünet bejelentése után végleg kiszállt a formációból. Eztán egy hosszabb "hallgatás" következett és mindenki csak reménykedhetett, hogy a Szénhülyék újra hallatni fognak magukról.
A rég várt visszatérés 2017 februárjában jött el, amikor is (hosszabb és reménytelennek tűnő castingolások után) végre bejelentették az új énekest, Fóris-Ferenczi Gábort és megjelentették az Oceanfloor c. új dalukat. Nem tudok elég hálás lenni a dobosnak, Hámori Benőnek, aki rátalált, és Gábornak, hogy vállalta ezt a nagy váltást! Nem lehetett egyszerű egy olyan karizmatikus és erős egyéniség helyébe lépni, mint az ex-énekes. Mindez kb akkor történt, amikor én már legkevésbé sem számítottam erre. Volt bennem egy kis szomorúság is: Balázs kiválása immár végleges és visszafordíthatatlan.... De az öröm nagyobb volt, boldog és hálás voltam, hogy újra hallhatjuk őket! Maga az első kislemez a már megszokott carbonos -Tituszos hangzással rendelkezik, kellemesen melankolikus, mégis van benne spiritusz! Legnagyobb erőssége mégis a szövege, mely a talpra állást szimbolizálja. Gábor kellemes hangja elsőre természetesen szokatlan volt, főleg azoknak, akik már évek óta Febát szokták és szerették meg. Az új énekes hangszíne karakteres, erőteljes és - szerencsére - nagyon más. A tagok is hangsúlyozták: teljesen más karaktert szerettek volna, amit F.F.G. tökéletesen megtestesít. Tavasszal jött a visszatérő nagy koncert az A38 hajón, ami remekül sikerült: élőben pedig az addigi szkeptikusok többségét is meggyőzte Gábor (velem együtt természetesen), érett, erős hangjával, kedves, mosolygós lényével és közvetlen személyiségével. Elődjével való további hasonlítgatásba nem megyek bele, nincs értelme, ízlés dolga. Ami biztos, másért szeretjük Gábort, és mást szerettünk Fehér Balázsban. Mindamellett van jó pár régebbi Carbon-dal, ami Gábornak szintén nagyon passzol a személyiségéhez. A tagcserék itt nem értek véget, ugyanis nyáron Fekete István, a gitáros is távozott a zenekarból, hogy szólókarrierbe kezdjen. Eközben sem tébláboltak a többiek, még nyár elején kiadták első közös klipjüket az újdonsült frontemberrel, a Keep Breathing-et - milyen beszédes cím ez is! Isti helyére a szintén nagyon rokonszenves és szerethető Gulyás Barna került, akinek bár csak pár hete volt felkészülni, de nagyon ügyesen és gyorsan beilleszkedett a csapatba, azóta is teljes a harmónia és az összhang közöttük. Mindezek örömére nem is tétlenkedtek, még ősszel napvilágot látott egy (digitális) 6 track-es EP, Tau Ceti's Lights címmel, mely egyértelműen a kiadvány legnagyobb húzódala lett. Felvezetve ezzel az ÚJ IRÁNYT, miszerint az "új Carbon" rockosabb, zúzósabb és frissebb stílus felé halad. Ez az, ami Gábornak saját bevallása szerint is a leginkább passzol, a gyors dalok állnak a legközelebb a szívéhez (csak úgy, mint nekem, legalábbis az új album tekintetében).
Az új albumra egészen 2018 februárig várni kellett.... A fiúk nem aprózták el, ugyanis kapásból 17 dal is helyett kapott a lemezen, közöttük a zenekar legelső MAGYAR NYELVŰ SZERZEMÉNYE, a Sarki Fény (elkészült a klip). Ha már megújulás, szerintem okos húzás volt ez a részükről és nagyon jó ötlet volt ezzel is megpróbálkozni. (Hazai, de angolul éneklő zenekart mindig ér olyan kritika, hogy miért nem írnak inkább magyar számokat.)
 |
| Gulyás Barna gitáros és Fóris-Ferenczi Gábor énekes |
A dalokról:
A lemez a visszatérő Oceanfloor-ral indít, nem meglepő módon, erős comeback, őszinte mondanivalóval, ami élőben még sokkal de sokkal jobban és még érzelemdúsabban szól. Ezt követi a Keep Breathing, az első Gáborral közös videó, amit maga az "újonc" énekes írt, Titusz csak áthangszerelte, még inkább Carbonos stílusra. Számomra ez is élőben üt még jobban, erőteljesebb gitáros hangzással egészülve ki. A You Came Too Soon egy igazi karakteres nóta, a leginkább Carbonos hangzású, vidáman sercegnek Titusz kütyüjei a zenei alapban. Kedvenc részem a trombita-szerűség és a magyar nyelvű "gyerekkórus", mely azonnal jókedvre ingerel. Klipként is el tudnám képzelni. A 4. dal a Paris, ami talán a legtöbb pozitív visszajelzést kapta a Tau Ceti-n kívül, a rajongók egyik legnagyobb kedvence lett azonnal, fülbemászó, szép dallamával, ami úgy sikeredett slágeresre, hogy mégsem unalmas! A Little Fire azonnal személyes favoritommá vált az újdonságok közül, kései 80's hangulatával, "tüzes", mégis kicsit vicces szövegével, ütős vokáljaival (Miklós Milán, és Gulyás Barna, akik élőben is brillíroznak benne, rátéve még egy lapáttal!) Szenzációs! A Sixteen Heartbeats különleges hangulatú, ebben már feltűnik a Carbonban már jól ismert és szeretett melankólia... A refrén kezdete furcsa játékot űz a fülünkkel, legalábbis az enyémmel, egyértelműen Fehér Balázs (demóját?!) vokáljait hallva bele a dalba... Miközben a hangjuk egyátalán nem hasonlít egymásra! Biztos a torzítás is teszi, mégis szakasztott FeBa ez a rész. Talán ezért is, nem tagadom, amilyen meglepő volt, olyannyira megszerettem. A War-t előbb hallhattuk koncerteken, mielőtt az EP-n, majd a nagylemezen napvilágot látott volna. Szintén azonnal levett a lábamról katonás vidámságával. A Speed Of Life egy középlassú, kissé elvont szerzemény, ami engem azonnal a Carbonheart-on szereplő But She-ra emlékeztetett valamiért. Lehetne mondani, hogy annak a kevésbé alteros, kicsit populárisabb verziója. Megunhatatlan és valamiért roppant vizuális hatást keltő (klipért kiált!). A Zoo-nál újra deja vu-m támadt, kicsit olyan, mintha a 2014-es Cats folytatása lenne... Kissé sarkos, de vicces, érdekes nóta, a játékosság ebben is visszaköszön. Véleményem szerint még jobban "szabadjára lehetett volna engedni ezeket az állatokat" (avagy a Gáborban lévő állatot :)), de így is nagyon jó! Kíváncsi leszek rá élőben is. A Lift Me Up-al elsőre nem tudtam mit kezdeni, valahogy furcsának és megfoghatatlannak éreztem az albumon, aztán, ahogy az lenni szokott, egyszer csak fő kedvenceim között találta magát. :) Erre is az igaz, ami a Paris-ra, úgy van tőle az embernek egy jóleső "de ismerős!" - érzése, hogy még sincs tele klisékkel. A Castaway c. dallal visszavesznek kicsit, eddig sosem hallott romantikus terepre eveznek. Bevallom, nekem ez kicsit szokatlan is tőlük, de ez is bizonyítja, hogy Gábor mennyi új színt tudott hozni a zenekarba. A gitárszóló viszi itt nálam a prímet... Túljutottunk az album felén, a srácok lendülete pedig nem hogy apadna, de még tovább fokozzák a tempót. Hogy ne sokáig törölgessük a könnyeinket és újra felpörögjünk, az album egyértelműen legjobbja és tetőpontja, az EP-címadó, Tau Ceti's Lights következik. Remek koncertklippel kiegészülve (amire szó szerint, büszke vagyok, hogy benne lehetek!) azt kell, hogy mondjam, zúzáshoz, koncertezéshez tökéletes. Nem véletlen, hogy lett a dalnak egy Fonogram-jelölése, ami egy totál megújult, visszatérő zenekar esetében nagyon nagy szó... Biztos vagyok benne, hogy idővel legalább ugyanakkora közönségkedvenccé fogja magát kinőni, mint pl. a Clublights.... Érdekessége, hogy már évek óta Titusz fiókjában lapult parlagon, mert Balázs nem érezte a magáénak ezt a stílust. Nem is tudnám elképzelni vele... Gáborban viszont maximálisan "emberére talált"! A Could Be You ismét kicsit lassabb, sejtelmesebb vizekre evez... Szintén nagyon erős vizualitással rendelkezik. Ebben megint megjelenik a tipikus Carbonos szomorkás jelleg, de épp csak egy kis csipetnyi, szemtelen iróniával fűszerezve, hogy mégse dőljünk a kardunkba, mert ez a lemez szinte teljességgel a bulizásról szól. A szövege pedig szintén telitalálat, én személy szerint nagyon is tudok vele azonosulni. A Can című nóta igazi kakukktojás, azon okból, hogy itt kivételesen nem Gábor, hanem Barna énekel, méghozzá nagyon szépen. A dal és a szöveg is a kevesebb több elvén nyugszik, amivel abszolút együtt tudok érteni. Nem tudok jobb szót rá, mint hogy nagyon cuki! A gitárszóló a koncertek végén pedig valami zseniális! Az album vége felé még utoljára begyújtjuk a rakétákat: A Wrong lassan építkezik, de azért jót lehet zúzni a végére, mindezt megint csak 80's évek felhanggal és szintúgy remek gitárkísérettel teszi. Erre a dalra is az élő előadásmód teszi fel a koronát. A Silent Heart egyike volt azoknak a számoknak, amit a visszatérő koncerten hallhattunk és én már elsőre a szívembe zártam... Szerintem ez az a lassú nóta, amely legjobban áll Gábornak. A szövege és a dallama is nagyon szívettépő, mégis jóleső, szomorúságában is reményt keltő. Kicsit mintha az elmúlt éveket összegezné, de biztos csak én gondolom bele. Készült hozzá egy csodás akusztikus live klip is is. Mielőtt túlságosan elszomorodnánk, lezárásnak megkapjuk az egyetlen magyar nyelvű Carbon-szerzeményt, ami nem más, mint a Could Be You magyar verziója: a már emlegetett Sarki Fény. Mégsincs az az érzete az embernek, hogy na, már megint, ugyanis magyarul a dal totál más jelleget, hangulatot kap. Nagyon tetszik magyarul is, már-már vers-szerű:
A lemez a visszatérő Oceanfloor-ral indít, nem meglepő módon, erős comeback, őszinte mondanivalóval, ami élőben még sokkal de sokkal jobban és még érzelemdúsabban szól. Ezt követi a Keep Breathing, az első Gáborral közös videó, amit maga az "újonc" énekes írt, Titusz csak áthangszerelte, még inkább Carbonos stílusra. Számomra ez is élőben üt még jobban, erőteljesebb gitáros hangzással egészülve ki. A You Came Too Soon egy igazi karakteres nóta, a leginkább Carbonos hangzású, vidáman sercegnek Titusz kütyüjei a zenei alapban. Kedvenc részem a trombita-szerűség és a magyar nyelvű "gyerekkórus", mely azonnal jókedvre ingerel. Klipként is el tudnám képzelni. A 4. dal a Paris, ami talán a legtöbb pozitív visszajelzést kapta a Tau Ceti-n kívül, a rajongók egyik legnagyobb kedvence lett azonnal, fülbemászó, szép dallamával, ami úgy sikeredett slágeresre, hogy mégsem unalmas! A Little Fire azonnal személyes favoritommá vált az újdonságok közül, kései 80's hangulatával, "tüzes", mégis kicsit vicces szövegével, ütős vokáljaival (Miklós Milán, és Gulyás Barna, akik élőben is brillíroznak benne, rátéve még egy lapáttal!) Szenzációs! A Sixteen Heartbeats különleges hangulatú, ebben már feltűnik a Carbonban már jól ismert és szeretett melankólia... A refrén kezdete furcsa játékot űz a fülünkkel, legalábbis az enyémmel, egyértelműen Fehér Balázs (
Léghajóval szállok Szórom a parázsló jeget
Három szinttel feljebb tőlem egy angyal integet
Ruháim’ vasalja, elpirul, s egy mosolyt szór le rám
Milyen kár, hogy a szívembe nem fér be már
Anno én is nagyon szkeptikus voltam, hogy fog szólni a Carbonfools az anyanyelvén, hisz annyira modern és újító ez a stílus, annyira passzol hozzá az angol, mégis szinte rögtön a kedvencemmé vált. Köszönhető ez a remek szövegnek, és hogy Gábornak szerencsére abszolút illik a hangszínéhez. A frissen elkészült Sarki Fény klip megnézhető a linken.
Összegzés: Nem tagadom, egy évvel ezelőtt még nem kevés kétely volt bennem, mi lesz a fiúkkal, mit kezdenek az új helyzettel, milyen új irányt fognak venni, megmarad-e az új frontemberrel is az a szeretett Carbonos hangzás, amihez fogható nincs Magyarországon, sőt nyugodtan lehet mondani, hogy világszínvonalú. De megugrották ezt a magas lécet!
A Carbonflames-szel ki lehet mondani, hogy újra szárnyakat kaptak, megújultak, mégis megmaradtak a jellegzetes "carbonos" alapok. Bár 17 szám van az albumon, ami elég sok, még sincs tele töltelékdalokkal. Ha kicsit jobban belemélyedünk, felfedezhetjük, hogy abszolút egymásba fűzhető, sosem unalmas, most is őszinte, külön-külön történetekkel bírnak a dalok. Szerencsére klisé-mentes, érzékeny szövegekkel lett mindez tarkítva. Pár heti hallgatás után azt mondhatom, nincs olyan szám, amit ne kedveltem volna meg, még ha vannak is fő kedvenceim, mint pl. a Tau Ceti, Little Fire, Sixteen Hearbeats, Speed Of Life vagy épp a You Came Too Soon, ami roppant rádióbarát. De jó pár dal van, amelyek elfogultság nélkül nézve, szintén erősen sikervárományosak, ilyen a Paris, vagy a Lift Me Up. Ha kritikával tudnám illetni az új lemezt, az annyi lenne, hogy az újdonsült frontember lehetett volna az éneklésben még bátrabb, sőt vadabb (ami koncerteken egyre jobban előtör belőle), és pár számnál még több játékosságot el tudtam volna viselni, továbbá Titusz elektronikus "pittyegéseiből" még többet (ebben telhetetlen vagyok :D). De ezek csak apró észrevételek, mert az album egy nagyon jól sikerült egészet alkot. Fóris-Ferenczi Gábor rendkívül pozitív kisugárzású, vele együtt a koncertek is sokkal vidámabbak, pörgősebbek lettek. (Azt nem tagadom, hogy a fellépéseken, a régi dalokat hallva, néha elkap még FeBa hiánya, és a régi gesztusok emléke... Aki ha valaha mégis úgy dönt, hogy visszatér, új zenekarával a zenei életbe, akkor maximálisan elégedett leszek.) Gulyás Barna színre lépésével szintén bebizonyította, milyen talpraesett, sőt mi több: lágyabb hangszínével és szólódalával még tovább színesíti majd a Carbonfools stílusát. Az előző lemez - címével ellentétben - elmélyülős, borús, már-már depis lett, a Carbonflames ennek pont az ellenkezője, az ember valóban jókedvre derül, ha hallgatja, tiszta energialöket az egész. :) Külön öröm látni a fiúk közti összhangot és remek hangulatot. Ami szintén pozitívum, hogy egyre több a hímnemű a koncerteken! Végre, hiszen a Carbon egy igazi "tökös", nagyon is pasiknak (is) való zenekar. Reméljük, ez a "szénláng" sosem fog kialudni, számomra biztosan megunhatatlan, csak úgy, mint a többi lemezük. Nem utolsó sorban köszönet illeti az egész bandát, hogy nem adták fel, és nehézségek árán is, de újra vannak nekünk! Still Trust In Carbon!
A Carbonflames-t itt lehet végighallgatni, többek között pedig a dalok.hu-n lehet megvásárolni.
