Avagy The Carbonfools - Carbonbliss lemezkritika
A Szénhülyék legújabb, 2014 decemberében
napvilágot látott lemeze
egyértelműen az eddigi legkomplexebb anyag. Ha csúnyán akarnám mondani:
"van itt minden, mint a búcsúban". És tényleg. A körhinta körforgásából
kiszabaduló csikóhalak, vagyis a zenekar tagjai minden tudásukat
belesűrítették ebbe az albumba (van itt csokigyáras, macskákról szóló,
rajzfilmfigurás szám, de még 1 retro-t idéző, csehszlovák disco-s dal is
belefért a kínálatba). Könnyen lehetett volna a végeredmény katyvasz, de
az anyag mégis egységet, sőt letisztultságot mutat. Úgy lett vérprofi,
hogy friss maradt, sok izgalmas újítással, de aki a "régi" karakteres Carbont
szereti, szintén nem fog csalódni!
Tavasz óta szivárogtak
ki a kislemezek folyamatosan, klipet kaptunk először a Closer-hez, majd
az Easter song-hoz. Mire eljött a december, a lemezről 4 dalt is
ismertünk ( + Freckles, Give it to me). Előbbit élőben hallhattuk,
utóbbihoz 1 nap alatt összedobtak egy nagyon kedves, vicces, spontán és
maximálisan önazonos klipet a fiúk. Tehát már hallottuk a lemez szinte
1/3-át, mégis nagy várakozásaim voltak.. A tavasz folyamán tagcsere is történt, a doboknál Kelo helyét a fiatal és nagyon lelkes Hámori Benedek (Benő) vette át, aki pillanatok alatt beilleszkedett a bandába (Fehér Balázs, Bicskei Titusz, Fekete István, Miklós Milán), hamar megtalálták a közös hangot. A lemezbemutatóra dec.
5.-én este került sor, ahol megkaphattuk a friss, "még ropogós" lemezt
is. A koncert minden szempontból TÖKÉLETESre sikerült. Ha izgultak is a
srácok(?), ez nem vont le a buli értékéből, a zene, a látványvilág és a hangulat
egyaránt frenetikus volt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy eddigi, majdnem
40 carbonos koncertélményem legjobbja volt aznap. Másnap került a
lejátszóba az anyag. (Teljes meglepetés a dalok nagy részénél nem ért, mivel az
MR2 Kulturfitnesz műsorában elég sok dalt leadtak már 2 nappal azelőtt.)
 |
| Az Easter Song (Dreamin') művészi klipje |
A
Carbonbliss nyitódala a Roses and Bricks c. szerzemény. Nekem ez 1.
hallásra szerelem volt és már itt megkönnyebbültem. Azt szeretem a legjobban, mikor ilyen lassabb,
"bemelegítős dallal" indítanak (hasonlóképp volt a 2008-as Carbonfreak,
és a 2010-es Hippie songgal. is.) Nem véletlen a párhuzamom, mivel ez a
dal olyan számomra, mintha ennek a kettőnek a "keveréke" lenne. Igazi
Carbonos, végre újra itt PSZICHEDELIKUS hangulat, ami annyira a
sajátjuk! Talán csak a (szerelmes) téma más. A R.A.B. remekül megadja a
lemez alap-hangulatát, tökéletes, egyik kedvenc. Ezt követi a Closer,
ami kora tavasszal az első kislemez volt és remek videó is készült
hozzá. Ütős alapjai és az édesbús dallam remekül kiegészíti egymást. Az
énekstílus engem a Clublights-ra emlékeztet. Ez is rögtön rabul ejtett.
Kicsit több időbe telt megszeretnem az Easter song-ot,
megfoghatatlannak tartottam és nem tudtam hova tenni. Művészi klipjével
azonban arra késztetett, hogy sokat hallgassam, élőben pedig a
nyárvégi-őszi koncerteken teljesen levett a lábamról. Csodálom, hogy nem
lett nagyobb rádiós siker, talán a kicsit hosszú felvezető részek
miatt. :S A Lonesome town ismét visszavesz a tempóból, eléggé Balázsos,
elmélkedős dal, utólag érzek egy kis hasonlóságot a Cruisin' c.
dalukkal. Ezután vidámkodunk egy kicsit, elérkezünk a lemez tényleg
legvidámabb számához, a már említett Give it to me-hez. Ez valóban igazi
örömzene, boldogság, egyszerűségében nagyszerű, megkapó, és valódi
rádióbarát dal, amit jelenleg is sikerrel játszik a Petőfi rádió (folyamatosan benne van a top10-ben). Akkor tudunk a legvidámabbak lenni, ha
megjárjuk az alját is a dolgoknak... Fő kedvenc részem a szaxofon, eleve nagyon szeretem ezt a könnyűzenében mostanság hanyagolt hangszert, ami pedig eléggé feldobja a dalt. A kétértelmű szövegű Chocolate Factory is pörgős, vicces, de immár a jól ismert (ön)iróniát vezeti fel,
amihez szintén nagyon értenek a fiúk. A zenei alapokról annyit, hogy
szinte az összes nagyon "Tituszos" lett (amit az előző CarbonSweet
lemeznél hiányoltam), erre is jó példa ez a szám. Balázsnak lehet, hogy
"elege van a sok csokiból", de hogy én megunni nem tudom, az biztos. :D A
Cats folytatja a bolondozást, Carbon-módra, és pörgünk vele tovább, miközben itt is többértelmű utalások vannak és vicces szövegek. A lemezen itt
hallhatjuk először Fekete Isti nyenyeréjét, ami frenetikus ötlet. Talán
ennél a számnál gurult el náluk valami legjobban, Bazsink itt még nyávog is, ha ez nem lenne elég, a végén valódi
cica-dorombolás hallható, ezért plusz pont! :D A Czechoslovakian Disco
igazi partynóta, a Birthday méltó utódja, sőt számomra hamar és
többszörösen túl is szárnyalta azt. A legnagyobb pörgés talán ennél a
dalnál szokott lenni a koncerteken. Szerintem nincs ember, aki kibírná, hogy
ne őrjöngjön rá! A retro szöveg és feeling naná, hogy Titusz fejéből
pattant ki! Jiří Menzel-t megidézni zseniális ötlet volt. (A következő,
naná, hogy retro stílusú klip ehhez a számhoz fog készülni, talán már
csak napok, hetek kérdése). :) A képregényes ihletésű Krapulax különös hangulatú, kissé dühös, noir
stílusú dal, ami a refrénnél indul be igazán, és előkerülnek Balázs
"borzongatóan mély" hangjai, amit sajnos elég ritkán használ (ki). Aztán
jön a meglepi, ugyanis a Hideaway ballada verziója betétként került a
dalba. Fejfelkapós, meglepő, a két hangulatában totál eltérő dal remekül egészíti ki
egymást, hogy aztán újra visszatérjünk a zúzáshoz! Aki 1x hallotta ezt a
medley-t, biztos nem feledi! Külön kiemelendő a végén lévő "teljes
elborulás" és frenetikus gitárszóló! Majd kicsit lehiggadunk és a fásult
Killing time következik. Talán ezzel a dallal barátkoztam a legtovább,
de pont a visszafogottsága, depije fogott meg azóta. A különleges,
barokkos zenei alapról nem is beszélve. A refrén meg nagyon megkapó.
Hiába, senki sem tud olyan stílusosan depizni, mint a Carbon! :)))) A
Peter már lágyabb vizekre evez, és ellenállhatatlan sodrása van. Balázs
gyönyörűen énekel benne, hozzá csodálatosan csilingel a gitár, a dallam pedig
csak visz magával folyamatosan, elhallgatná az ember 20 versszakon
keresztül, igazán harmonikus. Ebben a dalban is inkább a frontember stílusára ismerünk. Fő
kedvenc részem a bridge, ami nekem nagyon 80's életérzésű volt,
imádnivaló, megint plusz pont! :)) A szép dallamok után ismét felpörgünk, nem
is akárhogy! A Call you CSUPA RITMUS és zaklatottság, le kellene kötözni, hogy ne
ugráljak rá! Már a zenei alap totál magával ragad, az első másodpercben,
majd ehhez újra megkapjuk a nyenyerét Istitől, de amennyire meglepő,
annyira TELITALÁLAT. Talán a lemez LEGNAGYOBB ÚJÍTÁSA! A szöveg
megbántott és nyers, iszonyatosan passzol a dalhoz. Ragozhatnám még
sokáig az erényeit, meg kell hallgatni! A Freckles a legtökéletesebb arra, hogy kiengedjük az "előzőleg felgyülemlett gőzt". Az egyetlen
full akusztikus lassú nóta, a maga egyszerűségével, szépségével,
érzékenységével. Sajnos még az album verzió sem tudja 100%-ban
visszaadni azt a hangulatot, ami koncerteken árad ebből a számból, mert
úgy az igazi. Itt a gitáros fiúk is kicsit nagyobb teret kaptak, vokálok
formájában, kiemelendő még Milán kedves basszus szólója. A dal maga, és
a szöveg nagyon Balázsos, le sem tagadhatná, hogy saját gyermek. :)
Eztán kezdünk elmerülni igazán a depiben, mert majdnem a legvégére
maradt a Carbonbliss legsötétebb dala, a Teardrops, Alba Hyseni
közreműködésével, aki / ami megint csak telitalálat! Mikor először hallgattam, szó szerint
borsózott a hátam, szinte félelmetes volt! A zenei alap, a vonósok,
Balázs visszafogott "szavalása", a szöveg(!!!) elképesztő egységet
alkot. Utóbbi tényleg iszonyat jó. Ritka az ilyen vizuális dal még náluk is,
szinte látom magam előtt minden sorát! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy
tökéletes depis dal! A lemez lerázása se sikerülhetett volna jobban, ami
nem más, mint a Fusion.
 |
| A Fusion c. dal élőben |
Talán FŐ KEDVENCEM, a lemezbemutató óta. Itt is
megjelennek a vonósok, itt is finom, ízléses, profi, igényes a jammelés, amiben a frontember leginkább remekel - szólóban is, aki járt már Random Tripen, amikor ő volt soron, az tudja, miről beszélek. (A Fusion, a Freckles, de talán még a Peter is simán "megférnének" Fehér Balázs közelgő szólóalbumán, amire talán már nem is kell túl sokat várnunk, állítólag még ez év utóján napvilágot lát). Visszatérve a Fusion-höz, mióta láttam
koncerten az ehhez kapcsolódó háttérvideót, nem megy ki a fejemből, beszippant 1 saját világba.... Megunhatatlan.
Minden sora tökéletes, überelhetetlen. A szöveg, és a rímek
brilliánsak!! Na ilyen, mikor Balázs szabad kezet kap és mégis teljesen
összedolgozik Titusszal. Mestermunka! Ezt sem ragozom, hallani kell!
 |
| The Carbonfools |
Összegzés:
Ha valakinek, nekem magas elvárásaim voltak ezzel a lemezzel. Az előző,
CarbonSweet albumot a kezdeti lelkesedés apadásával egy idő után már (2-3 kivételtől
eltekintve) nem éreztem annyira ütősnek, mint a megelőző kettőt,
hiányzott belőle az underground, az igazán egyedi, a sötét, a fricska, a valódi váratlan, a "depi-faktor". De emlékszem, elsőre se ragadott annyira magával, mint a
Bliss, ami egy csodálatos, KOMPLEX UTAZÁS! Fenn és lenn, minden
spektrumot bejár. És mégse egy zűrzavaros valami, nagyon is PROFI,
EGYSÉGES ANYAG. Attól tartottam, túlságosan elörömködik, de hála nem így
történt. Igazi vidám dal nem is sok van a lemezen, épp ezért kapunk nem
eljátszott, hanem valódi örömöt és ZENÉT! A dalok olyan
változatosak (a dalok sorrendje nagyon ki van találva!), hogy egy percig sem lehet unatkozni. Emiatt van, hogy
személy szerint a 15 dalt egyátalán nem tartom soknak (eddigi legtöbb 13 volt). Egyetlen dalt sem szednék le a lemezről, mindnek
helye van és mind egyedi a maga nemében. Mint egy hatalmas torta
szeletkéi, és mindnek picit más-más íze van. Mégis profi módon van egybe
gyúrva, érződik, hogy ez igazi kiforrott album, amin nagyon sokat
dolgoztak a fiúk és mindenki maximálisan beletette szívét-lelkét. A
lemeznek úgy sikerült újszerűnek, frissnek hatnia, hogy meghagyja a
legjellegzetesebb Carbonos hangzást és csak abban újul meg, amiben kell. Nem akar tetszelegni, és szerencsére nem esik abba a hibába sem, hogy túl
mainstream-be csapjon át. A tagokat se hallottam még ilyen
csodálatos egységben együttműködni. Nagyon Titusz, nagyon Balázs. (Nem utolsó sorban, egyik lemezen se szólt még ilyen tisztán, szépen Balázs hangja!). Hozzátesznek, kiegészítenek, de
egyik se nyomja el a másikat. Ez a legnagyobb öröm! Egyértelműen a
Szénhülyék eddigi legjobban sikerült albuma. Elfogultság ide vagy oda, kifogástalan és megunhatatlan, amit nem tudok másként értékelni, mint: 10/10*
