BP. SPORTMAX, 2011. MÁJUS 27.
Nagyon jó lett volna ez alkalommal is 1. sorban állni (nem csak a közelség, hanem maga a kordon „biztonsága” miatt is), de erről hamar lemondtunk, miután kiderült, hogy a normál jegy sem 2 fillér – magyar előadóhoz viszonyítva – 4.990, Ft, + ehhez jött még fejenként 400,- Ft kezelési költség, amit eddig sehol máshol nem kértek, nem is különösebben értettem. :PPP
Kiemelt álló (VIP) is kapható volt, nem kevesebb, mint 11.990,-ért. Bármennyire is szeretem Nikolast, akkor is „csak” 1 magyar, pályáját most kezdő énekes, és sokalltuk érte ezt a pénzt, főleg hogy nem járt hozzá semmi „extra”, csak elkerített, „tülekedés mentes” helyet biztosítanak. Tehát nem is készültünk 1. sorra, de azért szerettünk volna jó helyet kaparintani, a normál állók közül. Nem szomorkodtunk, hisz mi már láttuk őt pár m-re, az 1. sorból, január végén. ;))
A koncertet megelőző hetekben, de főleg napokban már elég sokat cikkeztek a neten, a nagykoncertről, nagyon kecsegtető volt, hisz 2 órás, látványos show-t ígértek, élő zenekarral / zenészekkel, olvastuk, hogy Nikolas is serényen próbál, nem csak énekelni, de táncolni is fog, sőt 2 (mint később kiderült női) sztárvendége is lesz. ;) Én biztos voltam, hogy nem fogok a koncertben, illetve a hangjában sem csalódni. Tehát a neten jó promót kapott az esemény, viszont a városban én nem sok plakáttal találkoztam… Konkrétan Kispesten láttam egyet a villamosról, többet nem is. Maga a helyszín, a budai Sportmax inkább 1 sportcsarnok, mint koncertterem, kb. 3000 fős. Sejtettem, hogy ez a nézőszám meglesz majd.
A koncert napja:
Szerencsére a koncert pénteki napra esett, ezért Szilvi korán le tudott lépni a melóból, és már 4 órakor el tudott indulni a vonattal. Én már vártam a Déliben, onnan nem volt túl messze a helyszín, 3 megállót kellett menni a Csörsz utcáig. 1 villamost elbaltáztunk, mert megzavart 1 lány, hogy megkérdezte, erre kell-e menni a Mom-park felé. Már biztosra vettem, hogy ő is a koncertre megy. :P Szóval nem láttam oldalt a villamos számát, és elég sokat kellett várni a következőre, ahhoz képest, hogy csúcsidő volt.. Addig odajött 1 másik lány és szintén ezt kérdezte meg… Nade csak odaértünk. 17:30 körül értünk oda (2 perc gyaloglásra van a megállótól). Már messziről láttuk, hogy kb. egy 30-as, csupa fiatal lányból álló csapat már ott van. Sejteni lehetett, hogy így lesz. Gyorsan beálltunk a sor végére, jó meleg volt. Szilvi visszament a Mom-ba toilett-re, addig én tartottam a helyünket, bár nem sokan jöttek addig, amíg odavolt. Mögöttünk sokáig nem is állt senki. Mint mondtam, csupa 20 év körüli lány volt, FCF-es transzparenssel, zászlókkal, jópáran kalapban jöttek (ez se lepett meg). Szilvi 1x csak beszédbe elegyedett az egyik lánnyal, akit mint kiderült, már régebbről ismert, sőt FB-on is bejelölte őt nemrég. Amúgy elég hamar eltelt az idő, bár jó meleg volt. Igyekeztem nem sokat inni, mert ilyenkor csak akkor megyek wc-re, ha nagyon muszáj. Inkább ettem 1 banánt még, hogy legyen energiám (otthon is azt ettem).
Bejutás:
Talán fél 7 körül lehetett, mikor hirtelen megszólaltak a securok, hogy lehet jönni (már 2 sor kordon fel volt állítva). Na én dobtam is el automatice a fél l-es teámat, és próbáltunk sietve beállni (meglepő mód utána kiderült, hogy a fél l-es üvegeket be lehet vinni, Szilvi vissza is spurizott érte nekem, jól is esett az a pár korty koncert közben!). De az egyik secur jól kib***-ott velünk, mert ahogy álltunk be, ránk szólt, hogy normál jegyesek másik sor. Aztán ahogy kikecmeregtünk, és beálltunk, a másik megy mondta, hogy mégis az a sor jó nekünk, ahonnan eljöttünk!!! Mire visszaértünk, már olyan emberek előttünk álltak, akik utánunk kb. 1 órával jöttek… Nem kicsit voltam mérges, de hát ez ilyen sajnos. Itt a szerencsének legalább annyi szerepe van, mint hogy ki hány órára jön. Szerencse és gyorsaság. Ráadásul ahogy sietve próbáltam nyomulni a helyre, majdnem fel is buktam a kordonban. :DDD Na mindegy, végülis 7 óra tájt beengedtek. Szilvit engedtem előre, mivel tudom, ő remekül méri fel a helyzetet mindig, és találja meg számunkra az „üres lyukakat”. ;) Vele is szarozott kicsit a secur, mire beengedte, + úgy tépte le a perforált részt a jegyről, mint a lassított felvétel… :P Aztán elém furakodott 1 csaj, és nem tudtam Szilvi után sorra kerülni. Aztán az idióta secur nem hogy végre kezelte volna a jegyemet, a másik irányba fordult, és azoknak kezdte letépni. 3 embert biztos beengedett, mire feltűnt neki, hogy 1 perce ott állok, és nyújtom a jegyet hiába! Kicsit síkideg lettem (ilyenkor amúgy is tiszta ideg szoktam lenni, hisz jól tudom, pár mp-en milyen sok múlik). Már megkérdeztem tőle, ugyan hány embert enged még be előttem mégis?! Kicsit belenézett a hátizsákomba, az övtáskám (ahova a fényképezőt tettem) nem is érdekelte. Nagy nehezen bejutottam, addigra szerintem Szilvi már a lejárónál járhatott. Érdekes mód, elég sötét volt a teremben, és mikor a lépcsőhöz értem, jócskán vissza kellett venni a lendületből, ha nem akartam a nagykoncertet 1 még nagyobb pofára eséssel kezdeni. Nem elég, hogy sötét volt, és alig láttam, hova lépek, ráadásul 1 db korlát nem volt a lejárónál, mint általában, amiben legalább megkapaszkodni lehetett volna, vagy gyorsítaná a lejutást. Úgyhogy ha nem is nyugdíjas tempóban, de vigyáztam a lépcsőn. Addigra Szilvi már leért (nem láttam még, de gondoltam). Messziről kitűnt, hogy a VIP-eseknek, jó nagy rész le van kerítve kordonnal, és az is, hogy a színpad bal széléhez sem lehet menni, mert ott fog pásztázni a kamera. Ezért az elkerített rész, balra elkeskenyedett, jobbra pedig bővült, mint 1 elfektetett tortaszelet. Kicsit ez bosszantott, hogy a kamerának ennyi helyet szántak, és ennyivel is hátrébb kell kerülnünk… Mikor leértem, csak pislogtam, és nézelődtem, merre lehet, néztem, bal oldalt, középtájt, egyenlőre nem sok mindent láttam, nem hogy Szilvit. :P Aztán ő nekiállt kiabálni utánam, így vettem észre, hogy a jobb szélen áll, de azért annyira nem oldalt, és a kordonnál, tehát a normál jegyesek 1. sorában. Beálltam a jobbjára, és elégedetten konstatáltam, hogy na, hála neki, mégis megvan az 1. sor amiről ránézésre már kapásból lemondtam). Annál hervasztóbb volt, hogy előttünk vagy jó 6 m-es üres rész tátongott, és egyenlőre csak az első 2 sorban nyomakodott a kemény mag. :P Nekem így elsőre elég nagynak tűnt a VIP-rész, és háborogtam is kissé, hogy miért kellett ekkora, ha alig lézeng benn 30 ember, meg ki tudja, még mennyi jön hozzá?! De ahogy ránéztem a színpadra, nem tűnt soknak a távolság, elsőre rosszabbra számítottam. Szabad szemmel (szemüveg nélkül) is jól láttam. Ráadásul Niko mikrofonjával majdnem szemben álltunk. A mi kordonunk első 2 sora is gyorsan megtelt. Amíg még tehettük, leültünk egy kicsit, és fotóztuk egymást a szokásos idióta módon. A secur már ekkor benn állt, de szerencsére tőlünk 2-3 m-re, és nem az orrunk előtt. :P Többx is felénk nézett, gondolom unatkozott, mint atom.
Nem tudom, a színpadon feltűnő DJ-páros mikor kezdte meg működését, előtte talán mindenféle zene szólt a hangszóróból, de az is elég langyi volt. 1 Madonnát adtak, arra jót nyekeregtünk. J De még ez is mérföldekkel jobb volt, mint mikor a DJ-k belecsaptak a lecsóba. :S Nagyon hangos volt a basszus, és baromira idegesített az egész… Ráadásul a csúszás miatt nem is 1 órát, hanem másfelet zenéltek. Mondogatták, hogy milyen jó közönség, mikor kb. 3 ember tapsolt. :DDD Valamit mondani kellett. HEHE A koncert kezdés 20:00-ra volt mondva, de biztosra vettük, hogy akkor nem kezdődik el. Reménykedtünk a 20:30-ban, de nem így történt. Mégpedig a VIP-esek miatt, akiknek még félig üresen tátongott a helye… Gondolom úgy voltak vele, ha már megvan a biztosított helyük, nem fognak sietni. De akkor se tudom felfogni, miért nem lehet odaérni akkorra, amikor a jegyre RÁ VAN ÍRVA! GRRRR Még be is mondták a DJ-k, hogy „megvárjuk azokat, akik még nem érkeztek meg”. PFFFF Bemondták talán többször is, hogy Nikolas már itt van, és hallja, amilyen hangerővel vagyunk, többször is ordítottuk, hogy: „Nikolaaaaas”. Kitettünk magunkért, nem kis hangja volt a közönségnek! Hát amennyit várni kellett, szegény Niko szerintem már lefeküdt aludni 1-et, a koncert előtt. Mire 21:00 lett, érezhetően már „tűkön ült” mindenki… Addigra szépen megtelt az egész csarnok, érdekes mód, legelőször az oldalsó ülőhelyek teltek be, aztán a küzdőtér is. Legutoljára a VIP-szektor, bár az a végefelé inkább szellősen. Mi csak örültünk neki, hogy elől nyomorog a kemény mag, mert tőlük tök jól láttunk. Azoktól kevésbé, akik előttünk 1-2 m-rel álltak. De valahol röhejes volt belegondolni, hogy nem kevesen voltak olyanok, akik 2 m-re álltak előttünk, és a dupláját fizették a jegyért. :PPP Úgy kell nekik! Csak dühítő, hogy miattuk csúszott a koncert, mert Nikolast már nem is tudom, mikor bemondták, hogy már itt van…
A KONCERT:
Talán még a Crazy-nél is jobban tetszett az ezt következő, Ne-Yo féle Closer! Bátran állíthatom, hogy ez az előadás a világ bármely színpadán megállta volna a helyét! Remekül szólt, és már itt úgy éreztem magam, mint aki valamelyik világsztár koncertjén van! ;)) Párszor ránéztem Szilvire és rajta is láttam ugyanezt az elragadtatást! Nikolas nagyon profin, színvonalasan énekel, anélkül, hogy unalmas lenne (érte ez a vád anno, az X-Faktor alatt, hogy túl tökéletes, túl steril). Hát itt abszolút nem olyan volt, sőt. Ő élőben látni az igazi. ;)) Még a verseny végezte óta is fejlődött, és kinyílt a hangja, megnyílt a személyisége, szóval minden értelemben. ;)) Számomra egyértelműen ő volt a mezőny legjobb hangja, ezek után meg még erősebb a meggyőződésem. Teljesítmény alapján ő KIMAGASLIK az X mezőnyből. Itt már köszöntötte is a közönséget, és mondott pár szót is.
Ezután leeresztették a kivetítőt, és archív felvételek (képek) jelentek meg Cserháti Zsuzsáról. Ez 1 percig sem lepett meg, hisz tudtam, hogy ő volt Nikolas legnagyobb kedvence a hazai énekesek közül. Nagyon megható volt látni ezeket a képsorokat, miközben A Boldogság És Én c. keserédes dalt énekelte, szívhezszólóan.
Majd 1 Marvin Gaye szám jött, a What’s Going On, ami szintén remek választás volt tőle, és a közönség ezt is végigtombolta, csak úgy mint a – szintén az X-ből márt ismert – Ain’t No Mountain High Enough-ot, ami roppant energikusra sikeredett. Tehát a koncert első fele – a Cserháti dalt leszámítva – végig pörgős volt, és Niko szinte 1 szusszanásnyi szünetet sem tartott! 1 kis incselkedés következett a táncoslányokkal, miközben felcsendültek a vagány Justin Timberlake-dal, a Señorita első taktusai. (Már nem is annyira) meglepő mód, ez is nagyon jól állt neki! Igazán tüzes volt a „körítés” hozzá, sikerült megörökítenem 1 ilyen klassz pillanatot. ;) Az meg kifejezetten vicces volt Nikolastól, hogy a lányok részét – „I don’t know what I’m thinking…”-et is ő maga énekelte fejhangon. ;)) Egyébként a fejhangjai is szuperek voltak, és nagyon jól tud bánni a hangjával!
Eztán 1 kicsit klasszikusabb vizekre eveztünk, és Nikolas 1 kis népdalköteget, a Kicsi Madár / Megkötöm Lovamat énekelte el. Még ez is jól állt neki. Nem lehet mondani, hogy 1 kaptafára válogatta volna a dalokat, mert igazán színes volt a repertoár. ;)) Ezután hosszabban beszélt a dalok végén, és felkonferálta a saját dalát, aminek ha jól értettem, Egyetlen Csillag Van Az Égen volt a címe. Lassabb, nagyon szép szám volt, érzelmes, megható szöveggel. Ezt 1 újabb külföldi dal, a You Are My Lady követte. Itt lassan elérkeztünk a koncert feléhez.
Miután Kati levonult, Nikolas hosszabban kitért arra, hogy Luther Vandross az ő kedvenc énekese, és most bizony tőle következik 1 blokk! Ennek nagyon örültem, eleve nagyon hasonlít a hangszíne Luther-éhez, és az efajta dalok is nagyon jól állnak neki! Következett tehát A House Is Not A Home / Never Too Much. Mindkettő nagyon klassz volt, és itt éreztem másodjára, mintha külföldön lennék valami nívós koncerten! Nikolas hangja totálisan ELVARÁZSOLT, ez a jó szó! Azt hiszem, Luther is büszke lenne erre a teljesítményre, olyan kifogástalanul adta elő a dalokat!
Majd leereszkedett a kivetítő, és érkezett Nikolasnak az első meglepetés. X-es „mentoranyja”, Keresztes Ildikó üzent neki ily’ módon. Már nem is emlékszem igazán, miket mondott (én Niko-t figyeltem inkább), csak hogy sajnálja, hogy nem lehet itt (ő lett volna a 2. beharangozott sztárvendég). Hát meg kell valljam, itt megsajnáltam Nikolast. :( Micsoda mentor és barát az ilyen, aki nem tudja átszervezni a programját, mikor már hetek – hónapok óta tudja, mikor lesz mentoráltja nagykoncertje?! Persze elmondta, mennyire szereti Nikolast, bla-bla, és hogy ő már akkor tudta, hogy itt fog állni, mikor legelőször hallotta a válogatón. Hát sokat ért most ezzel az üzenettel Niko. :P Keresztes (amúgy az üzenet még a nap folyamán, sebtiben lett felvéve, itt a Sportmax-nál, eléggé lepukkantul is nézett ki, mint aki még nem is nagyon fésülködött), csak hajtogatta, hogy nem fog sírni, és felolvasott valami rögtönzött beszédet 1 cetliről+ vernyákolt 2 sort. Minden volt, csak nem romantikus, és kedves… Dicsérgette persze, Nikolas meg zavartan mosolyogva nézte a kivetítőn, és el is érzékenyült tőle, mint utólag kiderült, ez számára is meglepetés volt. A végén persze alaposan megtapsoltuk, de inkább tűnt hatásvadásznak, én meg inkább szántam Nikolast miatta. : (
Ezután érzelmes húrokba csaptunk, és felcsendült a Maradj Velem című Balázs Fecó sláger. Láttam az előttem levőket (főleg párokat), hogy andalognak erre, majd a Just The Way You Are c. számra.
A következő hosszabb blokkot úgy konferálta fel, mint egy olyan művészt, aki örökké élni fog, és nem más, mint Michael Jackson! Lett is fergeteges üdvrivalgás!!! A dalcsokor a You Are Not Alone-nal vette kezdetét. Itt nekem újra könnybe lábadt a szemem, egyrészt MJ miatt, másrészt mert annyira csodálatosan adta elő Nikolas a dalt, a saját stílusára formálta, eszembe se jutott, hogy utánozni akarná. Az este egyik legemlékezetesebb pillanata számomra ez volt. Tényleg elérzékenyültem! Mielőtt még eltörhetett volna a mécses, a számomra inkább Mariah Carey által ismertté vált klasszikus, az I’ll Be There csendült fel. Ezt is végigénekeltem, csak úgy, mint az előző dalok többségét, miközben tapsoltam, kurjongattam, ja és persze fotóztam, és írtam közben a setlistet. :DDD Majd felpörögtek a taktusok a Don’t Stop Till You Get Enough c. diszkó mega-slágerrel, amit végigőrjöngtünk. Nagyon szuperek voltak Nikolas hangjai a magas részeknél. ;) Egyébként sem lehetett rá panasz, mert végig fantasztikusan szólt a hangja. Keresve se találhattam volna benne hibát! : ) Ekkor már átöltözött 1 még sportosabb szerkóba, fehér zakó, piros póló és baseball satyesz volt rajta, nagyon aranyos volt így is! ;) Miután bemutatta a zenekart (voltak jópáran, vicces jóhangú hangulatfelelős, klassz vokalista lányok, remek zenészek, köztük a legjobb barátja, akivel közösen ír dalokat), az MJ-blokk a Billy Jean-nel zárult, ami persze nem maradhatott ki, már az X idején nagy sikert aratott. ;) Nekem ez most még jobban tetszett, mint a műsor idején. Itt már tényleg a tetőfokára hágott a koncert! Már nem tudom pontosan mikor, de 2 lány jelent meg a színpadon, a kivetítő pedig a Szabadság szobrot mutatta. Először nem értettem, azt hittem, csak az angol nyelvű dalokhoz dekoráció. Aztán kiderült, hogy Nikolas egyik álma valóra válik, hisz kapott 1 utat New Yorkba, amire már nagyon régóta vágyott! Csak mosolygott zavartan, látszott, hogy nagyon meg van illetődve, de borzasztó boldog is! Cuki volt! Alaposan megtapsoltuk! ;))
Lassan a végéhez közeledett a koncert. Nem tudom, mikor öltözött át Nikolas utoljára, de végül ismét fehér ingben, színes nyakkendőben és kalapban jelent meg. Így indult el az Earth Wind And Fire – blokk, ami így a végére nagyon felpörgette az amúgy sem lankadó közönséget. Koncert közben egyébként végig nagyon kommunikatív volt Nikolas, szinte az összes szám közben beszélt hozzánk, mesélt magáról, és hogy milyen régi vágya vált valóra, milyen hálás az RTLK-nak, és azoknak, akik a tavalyi tehetségkutatóban lehetőséget láttak benne. Sablondumának tűn(hetet)t volna, mégis nagyon őszintén hangzott az ő szájából. Végig nagyon szerénynek, és alázatosnak tűnt, és nagyon hálásnak. Mindeközben nagyon élvezte az egész estét, sokat mosolygott, vidámkodott. Nagyon pozitív benyomást keltett egyébként is, magát adta, sok szívből jövő mosollyal / már az fehérvári X idején is ilyen volt/ . Látszott hogy régóta készült már erre, és roppant boldog, hogy végre azt csinálhatja amit szeret, és őt is szeretik! ;) Nekem csak még szimpatikusabb lett, mint eddig volt. Az EWAF-blokk dalai után (ami 4 mega sláger volt, köztük az általa is már énekelt Boogie Wonderland), utolsóként a Hallelujah című Cohen – klasszikussal köszönt el tőlünk. Mondhatnánk, hogy elcsépelt, de én egyszerűen nem tudom megunni, ennek a dalnak a varázsát, csodálatosan énekelte Nikolas! Gondoltam 1 merészet, és videózni kezdtem a dalt, koncerten életemben először (ált. fotózni jobban szeretek). Visszanézve egész jó lett, bár az elején imbolygok, mert a kalimpálástól nem sokat láttam. Majd elköszönt elvonult (volna) Nikolas, ha hagyjuk! De folyamatosan visszáztunk, és nem is hiába, hisz 1. nagy slágerét, amit már sokat játszanak a rádiók, még nem énekelte el: A Zene Kísér Majd az Úton. Előtte persze bemondták, talán maga Nikolas is elmondta, hogy ebből a dalból fog a videóklip készülni, hát persze hogy őrjöngtünk. *Kíváncsian várjuk a végeredményt, és bár nem valószínű, hogy 1 mp-re is látszódunk majd a klipben, mert takarnak a VIP-esek), de azért mégis tök jó, hogy elmondhatjuk, a klipet nézve, hogy mi is OTT VOLTUNK! ;) Ezzel a számmal búcsúzott majdnem 2 órás koncertje után Nikolas! Tényleg nem aprózta el, nem lehet okunk panaszra, hiszen csak 1-2 percekre hagyta el a színpadot 2x-3x, amikor ruhát cserélt! A hangja mégis fergetegesen szólt végig! Le a kalappal! Végül a táncosokkal karöltve hajolt meg és vonult le a színpadról. (A Fókusz másnap leadott 1 remek összefoglalót, amiben benne volt a koncert "zanzásítva", minden sava-borsával együtt. Ami még nagyobb öröm, hogy az egész koncertet rögzítették, és DVD is napvilágot lát majd, amit mindenképpen szeretnék megvenni majd, nagyon kíváncsian várom! ;))
Azt hiszem, mindenki elégedetten távozott, bár a lábfejem teljesen elgémberedett az egy helyben állásban, Szilvi estéjét pedig a mellette folyamatosan furakodó, lökdösődő csaj keserítette meg. De ezt leszámítva nem panaszkodhattunk! Kifelé menet, Szilvi volt olyan szemfüles, hogy még szórólapokat is talált, amiből kaptunk majd1 fél tucatot, ez legalább jó lesz emlékbe, vagy akár dedikáltatni! : ) Mert biztos vagyok benne, hogy nem most voltunk Takács Nikolas koncerten utoljára… :P
Az időjárás nem kedvezett nekünk, esett, dörgött, és lekéstük az utolsó metro-t, ezért elég kalandos és hosszú volt az utunk, mire megtaláltuk az éjszakai busz megállóját (sokáig 1 vidám lánycsapatot követtünk, akik még a villamoson, és az utcán is Nikolas-dalokat énekeltek), de végül, bár kissé fáradtan, csapzottan, de hazaértünk. Reggel pedig képeket is cseréltünk, sok remek fotóval lettünk gazdagabbak! ;DDD Számunkra ez többet ér bárminél! ;) OK, 1 autogram és közös fotó se jönne rosszul, de ami késik, nem múlik! ;))
Rendkívül pozitív, mind hangilag, és emberileg is. Bár a beharangozott „nagy showelemektől”, táncosoktól mi nem estünk hasra, de azért látványos volt, végig pörgős, 1 percig sem unalmas! A setlist pozitív csalódás, tényleg Nikolas kedvenc (többnyire fekete) zenéit tartalmazta (nem csupán az unalomig nyomott X-es dalokat), ami nagyon feküdt is a hangjának! Az éneklése és a hangja számomra kifogástalan volt, erős, magabiztos, 1 hamis hangot nem hallottam, ami még világsztár esetében is RITKA dolog!!! Magyar énekest nem ismerek, aki így tudna énekelni, őt leszámítva! Látszik, hogy tanult énekelni, és nem csak sztárocska akart lenni egyik évről a másikra, sok „munka” van a hangjában. Akkor, a koncertről kifelé jövet, és azóta is mindenkinek azt hajtogatom, hogy VILÁGSZÍNVONALÚ hangja van. ;) Pedig én nem könnyen ejtek ki ilyesmit a számon, olyan kedvencekkel, mint pl. Michael Bolton, aki számomra egyértelműen a HANG! Hasonló profizmust és magabiztosságot élőben csak magától MB-től hallottam. A magyar zenei piac nagyon pici, enyhén szólva is telített „sztárocskák” jönnek – mennek, tűnnek fel és tűnnek el, de Nikolasnak minden esélye MEGVAN, hogy 1 állócsillag legyen az énekesek között! Szép, egyedi hangszíne van, világsztárokat meghazudtolva énekel, nagy technikai tudással, jó ízlése van, saját dalokat is ír, külseje is adott a sikerhez. Továbbá szerény és alázatos! Remélem, meg is marad ilyennek, és akkor „csak” szerencse kérdése, és netán külföldön is karriert csinálhat.
OK, biztos elfogult is vagyok, de szerintem van esélye! ;) Érdemes lenne addig is legalább egy angol, vagy 2 nyelvű albumot kiadnia, és a siker biztosan nem maradna el. ;)
Bárhogy is lesz, remélem, 10-20, vagy akár 30 év múlva is ismerősen cseng majd az embereknek Takács Nikolas neve! Én hosszútávú karriert jósolok neki! Továbbá büszkén mondhatom (majd) el, hogy az elsők között figyeltem fel rá az X-Faktor idején, és ott voltam az 1. önálló koncertjén, legelső videóklipjében. :DDD Ahogy Szilvi beszámolóját olvastam, ő is hasonlóképp vélekedik, mint én, mindketten remekül szórakoztunk, tehát az már nem kérdés, hogy kivel, csak az, hogy hol és mikor! :P De ahogy magunkat ismerem: nemsokára „újra találkozunk Nikolas”!!! ;)))
Setlist:
Crazy (Gnarls Barkley)
Closer (Ne-Yo)
A Boldogság És Én
What's Going On (Marvin Gaye)
Ain't No Mountain High Enough
Señorita (Justin Timberlake)
Kicsi Madár / Megkötöm Lovamat
Egyetlen Csillag Van Az Égen (saját dal)
You Are My Lady
As (Duett Wolf Katival)
Luther Vandross-blokk: A House Is Not A Home / Never Too Much
Maradj Velem (Balázs Fecó)
Just The Way You Are
Michael Jackson-blokk: You Are Not Alone / I'll Be There / Don't Stop Till You Get Enough / Billy Jean
Tonight Is The Night (Nikolas-dal)
Purple Rain (Prince)
Earth Wind And Fire-blokk: After The Love Has Gone / It's Alright / Boogie Wonderland / September
Hallelujah
Ráadás:
A Zene Kísér Majd Az Úton (saját dal)
*Frissítés: Itt pedig a tegnap napvilágot látott az 1. videoklip, a fenti dalból (melyet a koncerten rögzítettek).
