Kb. egy évvel ezelőtt fedeztem fel Steve Berry-t, és A harmadik titok című könyvét, amit nem olyan régen olvastam újra, és másodszorra is ugyanúgy lekötött, ugyanúgy végig izgultam, mint első olvasatra.
Jobb későn, mint soha - tartja a mondás, és milyen igaz! Eddig nem is tudtam, hogy ez az író a világon van, most viszont elhatároztam, hogy beszerzem minden eddig itthon megjelent könyvét, és sorban elolvasom őket. Tartalom alapján mindegyik érdekesnek, izgalmasnak tűnik, és szinte mindegyik rejtélyes téma olyan, ami személy szerint engem, de azt hiszem az emberek többségét is izgatja, hiszen szeretjük a régmúlt érdekes, izgalmas történéseit boncolgatni, amik akár több száz éves történelem részét képezik.
Így esett választásom A templomosok öröksége című könyvre rögtön azután, hogy másodszor is - néhány nap alatt - kivégeztem A harmadik titok címűt.
A könyv ismertetője:
Cotton Malone ügyészségi nyomozó és könyvritkaságok szakértője egy közel ezeréves titok nyomába ered. A templomos lovagok a kereszténység bölcsőjében olyan tanokhoz jutottak, amelyekkel még a római pápát is hatalmukba kerítették. A Nagymester felügyelete alatt a lovagrend tagjai a hétpecsétes titkot még életük árán is megőrizték, hiszen ha kitudódik, alapjaiban rengetheti meg a keresztény vallást és a világrendet. Az inkvizíció áldozatául esett lovagrend elveszett kincse és titkos tanai nemcsak Malone, de egy elvetemült orgyilkossereget irányító megszállott érdeklődését is felkelti, akinek birtokába került a kód megfejtéséhez szükséges térkép. Gyilkosság, cselszövés, politikai manipuláció, és eszeveszett hajsza a tudásért, amely előtt egy világ hajt majd fejet. Steve Berry a New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 37 nyelvre fordítják, 50 országban több mint 10 millió olvasó rajong műveiért. A harmadik titok itthon is nagy sikert aratott szerzője ismét egy világméretű összeesküvésről rántja le a leplet.
Itt rögtön meg kell jegyeznem, hogy Cotton Malone olyan főhőse Berry-nek, mint Dan Brown-nak Robert Langdon. Több műben is felbukkan, de persze nem mindegyikben. A volt ügyészségi nyomozó 40-es évei végén jár, és mivel szolgálati évei száma lehetővé tették, ezért otthagyta munkáját, mondhatni nyugdíjaztatta magát. Koppenhágába költözött, ahol egy dán barátja segítségével szerzett lakást és nyitott könyvesboltot. Feleségétől elvált, fia az anyjával maradt Atlantában (nekik majd más könyvben lesz szerepük...)
A templomos lovagrend valóban létezett! 1118-ban alakult meg a Szentföldön. Kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy a Szentföld zarándokai védelmére szentelik életüket. Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat. Vezetőjük Hugues de Payens volt. II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába a kis társulást. A Jeruzsálemben lévő, egykori Salamon templom egyik szárnyát adományozta nekik. E lakhely után nevezték őket templomos lovagoknak. A rend szabályzat szerint élt. Később Franciaországban, Angliában majd Spanyolországban is találtak támogatókat. A rend vezetője a nagymester, általános helyettese a sénéschal, a harmadik legfontosabb ember pedig a marsall volt. A 13. századra Európa minden országában jelen voltak. Őrizték a torinói leplet, de a magyar Aranybulla egy példányát is. IV. Szép Fülöp francia uralkodó egy éjszaka alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagokat, eljárást indított ellenük és sikerült elérnie hogy a pápa feloszlassa a rendet. Jacques de Molay-t, az akkori nagymestert 1314-ben elevenen elégettette, a tagokat pedig addig kínoztatta, amíg hamis tanúvallomásokat nem tettek és még egymás ellen is vallottak. A tagok többségét is máglyára küldték, központjukat lerombolták, birtokaik java része a francia király kezébe került.
A regény egyik központi helye a dél-franciaországi Rennes, ami természetesen valóban létezik, és ahol valóban élt Sauniére abbé, Rennes-le-Château plébánosa, aki megmagyarázhatatlan módon lett milliárdos, a Grál legenda után kutatott s valóban léteznek feljegyzései a faluban, illetve annak környékén.
A regény szerint a napjainkban élő templomosok (akik a szerző képzeletében élő Fontaines apátságban élnek) a Nagy Örökséget keresik. Már szintén a fantázia szüleménye, miszerint a Nagy Örökség azt bizonyítja, hogy Jézus nem Isten volt, nem támadt fel, hanem halála után eltemették, s csontjai valahol Rennes-ben nyugszanak. Kutatók a mai napig próbálják bizonyítani, hogy Krisztus nem úgy halt meg, ahogy azt az emberiség ma is tudja. Próbálják a négy evangéliumban megtalálni a nem egyező szálakat. Sőt, egyesek szerint valaha jóval több evangélium is létezett, s mivel ez a négy magyarázza csak Jézus isteni mivoltát, azért ezek maradtak fenn. Hogy mi igaz a többi evangélium létezéséből, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de kétségtelen, hogy nagyon érdekes a téma...
Lars Nelle szintén kitalált személy. Ő egész életét a rennes-i legenda kutatásnak szentelte, mígnem öngyilkos lett. Felesége, Stephanie Nelle Atlantában Cottone Malone főnöke volt. Egy szem fia, Mark Nelle egy hólavina alatt lelte halálát. Stephanie és Cottone Koppenhágában találkozik és rögtön egy üldözéses jelenetbe csöppennek. A nő táskáját egy ismeretlen férfi ellopta, amiben a férje, Lars naplója volt. Az ismeretlen nyomába szegődnek, aki jobb kiutat nem talál, minthogy leveti magát a toronyból - ahova követték őt - és esés közben saját torkát elmetszi. Innen aztán beindulnak az események. Kiderül, hogy Stephanie vélhetőleg olyan dolgok birtokában vannak, amire nagyon fáj a foga az újonnan megválasztott templomos nagymesternek, és aminek megszerzése érdekében nem riad meg semmitől. Közben bepillantást nyerhetünk a rend életébe, megismerhetjük a sénéchal-t, aki a régi nagymester halála után kegyvesztett lett, valamint a fiatal Geoffrey-t, aki szintén a régi nagymester kegyeltje volt. Ketten megszöknek, csatlakoznak Malone-ékhoz, közben hozzájuk csapódik Malone dán barátja, akinek a lakását és boltját köszönheti, valamint egy addig ismeretlen nő, aki kétszer is megmentette életüket. Elmennek Rennes-be, kutatnak a nyomok után és menekülnek a mindenre elszánt templomosok elől. A végső események a Pireneusokban történnek, ahol egy barlangban megtalálják Sauniére kincseit, és Simon testamentumát, ami szintén Steve Berry fantáziájának szüleménye. Ebből kiderül, hogy Jézus, az Ember hogyan hirdette Isten igéjét, hogyan élt, és az is, hogy istenkáromlás vádjával tartóztatták le és ítélték halálra. Az is kiderül belőle, hogy Pilátus nagyon húzódozott a döntéstől, de a nép akarata miatt ki kellett hogy hirdesse a keresztre feszítés büntetést. Jézus tanítványai nehezen fogadták el barátjuk halálát, volt, amikor mintegy szellemként vélték őt felfedezni, és egyszer vacsora közben úgy vélték, hogy az általuk megtört kenyér olyan, mint Jézus megtört teste. Hiába teltek a hónapok, Simon úgy érezte, hogy Jézus még mindig közöttük van, és benne él, illetve benne újjászületve olyan volt, mint a feltámadott Úr. Isten a mennyből azért szállt alá, hogy Jézus testében elidőzzön a földön, cselekedetei és szavai által az Úr nyilatkozott meg. Miután ezt Simon megértette, átadta az üzenetet barátainak és eszerint kezdtek élni. Jézus, az Ember maradványait kiásták, egy barlangban rejtették el (ahol a könyv végkifejlete játszódik), valamint Simon testamentumának szövegét mellé helyezték, mert ezek együtt jelentik Isten szavát.
Érdekes a könyv vége. Úgy érzem, Berry nem követ el semmiféle szentségtörést a fantáziája szülte Simon testamentumával. Mindenképpen érdekes gondolat egy amúgy vallásos családban nevelkedett embertől.
Mindenképpen pozitívum, hogy valamiféle módon lezárta a történetet, tehát lett eredménye a több száz oldalon tartó kalandnak, kutatásnak. Nem vallásos és vallásos emberek számára is szerintem értékelhető, elgondolkodtató. Aki esetleg úgy gondolja, hiheti, hogy tényleg "csak" ennyi történt, de biztos hogy az igazán hívő emberek sem fordulnak el ezáltal a végkifejlet által attól, amiben hisznek.
Mindezek után következik A szerző utószava, amiben Berry mindent pontosan megvilágít. Leírja, hogy mik a történelmi tények, adatok, és mi az, amit ő maga adott hozzá, amit ő talált ki. Így aki akar, nyugodtan utána is nézhet a tényeknek, még néhány forrást is megjelöl, hogy miről hol olvasott, honnan vette az ötletet.
Én mindenképpen pozitívumnak tartom, hogy pontosan megjelöli a forrásokat illetve a választóvonalat az igazság, a történelem és saját maga által hozzáadott dolgok között.
Még pozitívum, hogy - természetesen a kitalált helyeken kívül :) - olyan helyszínekről ír, ahol ő maga is járt, amit jól ismer.
A könyv külseje is megér egy jó pontot. Nekem nagyon tetszik, hogy egységes, ám a történetre jellemző szimbólummal ellátott borítót készítettek minden könyvéhez. Kicsit talán kár, hogy nem kemény kötéses, az picit méltóbb lenne hozzá, de így is időtállónak látszik a borító illetve a könyv, mert a sok hajtogatás ellenére sem repedt meg.
Bár izgalmas, fordulatos, érdekes volt a könyv, A harmadik titok nekem picit jobban tetszett. Talán azért is, mert az alaptémája mindig is jobban érdekelt, mint a templomosok története, bár kétségtelen hogy ez is igazán érdekes és izgalmas téma. Biztos hogy amíg világ a világ, mindig lesznek majd újabb, a templomosok életét boncolgató könyvek és filmek.
Erre a könyvre 10/8.5-öt adok :)
