Teljesen rákaptam Steve Berry könyveire. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy A templomosok öröksége után már az Alexandria linket is elolvastam, no és persze az eddig itthon megjelent öt regényét mindet beszereztem.
A most olvasott könyv ismertetője:
Cotton Malone kilép az amerikai külügyminisztérium elit kémcsoportjának kockázatokkal terhes világából, hogy visszafogottabb életet éljen könyvritkaságok árusítójaként. E békés tervet azonban meghiúsítja egy névtelen e-mail: "Maga rendelkezik valamivel, amire nekem szükségem van. Maga az egyetlen lehetséges nyomra vezető. szerezze meg! 72 óra áll rendelkezésére. Ha nem hallok maga felől, lemondhat a gyermeke életéről." Volt felesége halálra rémülve adja Malone tudtára, hogy a fenyegetés valódi: kamasz fiukat elrabolták. Amikor Malone koppenhágai könyves boltja porig ég, egyértelművé válik, hogy a tetteseket semmi sem állíthatja meg céljuk elérésében. Márpedig az nem kevesebb, mint az elveszett Alexandriai Könyvtár, amelynek a legendák ködébe veszett, óriási kincsére régóta áhítoznak mohón tudósok, szerencsevadászok és mindazok, akik hisznek abban, hogy a Könyvtár rejtett titkai kulcsot jelenthetnek a hatalomhoz.
Az Alexandria link főhőse ezúttal is Cotton Malone. De nem csak ő ismerős az olvasó számára, hanem dán barátja, Henrik Thorvaldsen, valamint az atlantai Magellán Ügyosztály vezetője, Stephnie Nelle is. Ráadásul most megismerhetjük Cotton volt feleségét, Pam-et is, akivel már régóta külön élnek, köszönhetően Cotton ifjú kori kilengéseinek, de az sem tett jót az amúgy is kihűlt kapcsolatnak, amikor Pam 17 év után benyögte volt férjének, hogy fiuknak, Gary-nek nem is Cotton a vér szerinti apja. Joggal kavaroghat tehát mindenféle gondolat a fejében, amikor egy este beállít koppenhágai lakásába hisztériásan volt felesége azzal az üzenettel, hogy nézze meg a számítógépét. Hamarosan jelentkezik az e-mail, miszerint elrabolták fiát, és az alexandria link kutatására szólítják fel. Hogy még tekintélyesebb legyen az üzenet, 4 szintes háza (aminek alsó része könyvesbolt, hiszen Cotton egyetlen szenvedélyét a könyvek jelentik) pillanatokon belül kigyullad. A férfi és Pam épphogy meg tudnak menekülni. Egy hosszú és kalandos út veszi kezdetét: Dánián, Anglián és Portugálián keresztül egészen a Sínai félszigetig jutnak. Közben kiderül, hogy Pam már randizgat egy másik pasival (később pedig kiderül, hogy az a bizonyos másik pasi nem véletlenül tüntette ki a nőt figyelmével)...
Garyt sikerül kiszabadítani, és öreg cimborájára, Henrikre bízzák a fiút. Mivel a férfi nem olyan régen halt meg és igazán tudja, hogy milyen, ha az ember fia veszélyben van, nála biztosabb helyre nem is kerülhetne Gary. Igaz, hogy Henrik éppen Ausztriába készül az Aranygyapjú rend szokásos ülésére. Magával viszi a kamasz fiút is - szerencséjére. Ők sem menekülhetnek egy-két veszélyes kaland elől, és bizony kapóra jön Gary rátermettsége, amit nyilvánvalóan apjától örökölt, még akkor is nem vér szerinti az apja.
Stephanie Nell A templomosok öröksége című könyvből megismert titokzatos Cassiopeia Vitt társaságában nyomoz, hogy távolról is segítsen Malone-nak. Nyomozásuk során egy-két ügynökről kiderül, hogy közel sem az, amilyennek gondolták, ráadásul felfedezik, hogy az elnök ellen merénylet készül, aminek a hátterében nem más, mint a hatalom éhes alelnök áll.
Mindenki úton van tehát, mindenki egymás után fedezi fel az újabb és újabb rejtélyeket, és próbálják bogozni a szálakat. A tét nem más, mint a rég eltűnt, legalábbis eltűntnek hitt Alexandriai Könyvtár.
Berry regényének központjában tehát megint egy olyan valami áll, ami létezett, és ami mindmáig csodálatos és talányos. Az ókor legnagyobb könyvtárát Krisztus előtt a 3. században hozták létre Egyiptomban. Minden létező könyvet összegyűjtöttek itt, természetesen az akkor létező tekercs formájában, és minden könyvről másolat is készült. A főként görög nyelvű tekercseket őrző könyvtárban őrizték a héber Ószövetség első görög fordítását, a Septuagintát is.
Itt tennék is egy kis kitérőt, hiszen annak idején hittanórán tanultam és hallottam erről:
A Septuaginta latin szó, jelentése hetven. Arra utal, hogy 72 zsidó bölcs 72 nap alatt fordította le az Újszövetséget héberről görögre. Már a korai kereszténység idején komoly támadások érték a fordítást. Sok zsidó pontatlannak és megbízhatatlannak tartotta. Az ókeresztény egyházi írót, Órigenészt ez indította főműve, a Hexapla elkészítésére. A Hexapla hat oszlopot jelent, ennek megfelelően hat oszlopban párhuzamba állította az eredeti hébert, a görög betűkkel átírt hébert, a Septuagintát, és három másik fordítást. Az eltéréseket jelölte, és ez alapján elmondható, hogy a Septuaginta nem tökéletes fordítás.
Ezek Berry könyvében nincsenek megemlítve, így tovább nem is részletezem :)
Visszatérve a könyvtárra: az alexandriai háború idején leégett, majd több római császár ostroma alatt sérüléseket szenvedett, majd a VI. század közepe táján végleg elpusztult: teljesen leégett.
A történelmi tények itt már keverednek Berry fikciójával. Az író őrzőket is kitalált a könyvtárhoz, akik természetesen nem léteztek, de a könyvben szerepet kapnak, sőt, egy ilyen őrző segítségével találja meg Cotton a könyvtárat a Sínai félszigeten.
Berry egy jól felépített sztori kapcsán hívja fel a figyelmet tehát az Ószövetség olyan ellentmondásaira, amivel a tudomány már hosszú ideje foglalkozik, amit szokás szerint egy hihető, érdekes, elgondolkodtató, ámde - szerintem - senkit nem sértő végkövetkeztetéssel zár le.
A könyv külseje ezúttal is igényes és szép, amiért csak gratulálni tudok a kiadónak. Továbbra is nagyon tetszik az egységes borító. Már alig várom hogy a többi Berry mű is jöjjön ilyen igényes kiadásban! ;)
Bár a könyv végig izgalmas, fordulatos, nehezen letehető, mégis néhányszor olyan érzésem volt, hogy talán egy picit már túl sok az esemény, és túl sok a fordulat; bár a végére minden szálat elvarr. Emiatt 10/8-at adok rá.
