Azt, hogy teljesen rákaptam a Steve Berry könyvekre, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 630 oldalas, A borostyánszoba című könyvét gyakorlatilag három nap alatt kiolvastam.
A legendás borostyánszoba történetével nem nagyon foglalkoztam soha, ezért a könyv olvasása előtt egy picit utána jártam annak, hogy miről is van szó:
I. Frigyes porosz király berlini kastélyába megálmodott egy olyan szobát, amelynek minden falát, minden egyes darabkáját drágakövek fedik. A munkálatok Andreas Schlüter udvari főépítész tervei alapján kezdődtek, s 1711-re elkészült a mű. Öt évvel később Frigyes Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a festményekkel díszített, száz négyzetméternyi faldíszítést. 1941-ben a németek lerohanták Szovjetuniót, s ekkor a borostyánszobát a leningrádi Katalin palotából Königsbergbe szállították, majd 1945-ben, a háború után mindennek nyoma veszett. Egyes történészek szerint a bombázások martaléka lett, mások szerint a darabokra bontott és dobozokba helyezett borostyánszoba náci bunker alatt rejtőzhet. Az évek, évtizedek során sok történész és kincsvadász szerette volna megtalálni. A német feketepiacon azóta előkerült néhány darab az eredeti borostyánszobából, melyet visszaszolgáltattak Oroszországnak. A régi borostyánszobát pedig kb. 20 év restaurálás után 2003-ban adták át a cárok egykori nyári rezidenciáján, a Szentpétervár melletti Carszkoje Szeloban.
Röviden ennyi a borostyánszoba történelme, amit saját fikcióval és elgondolással bővített Berry. Erről szóló könyvének ismertetője:
Rachel Cutler elismert bírónő, jó feleség és gyermekeit féltő anya. Egy nap édesapja rejtélyes körülmények között életét veszti, és a családi hagyatékban Rachel egy titokzatos névre bukkan: borostyánszoba. Rachel az igazság nyomában Németországba utazik, és mit sem sejtve belesétál a kémek, műkincstolvajok és bérgyilkosok csapdájába, amely mögött egy kegyelmet nem ismerő hatalom áll, aki világuralomra tör. A drágakövekből megalkotott Borostyán Szoba az egyik legnagyszerűbb műalkotás, amit ember valaha készített. A nácik 1941-ben szerezték meg a műkincset, de amikor a szövetségesek elkezdték a bombázásokat, a borostyánszobának nyoma veszett, és azóta sem látta senki. Most azonban két férfi brutális hajszát indít a rejtélyes kincs megszerzéséért.
A cselekmény 1945. áprilisában indul a mauthauseni koncentrációs táborban. A hely szintén létezett. Kb. 3500 zsidót öltek meg az itteni gázkamrákban, és kb. további 100.000-en haltak meg az embertelen körülmények miatt. Karol Borja - aki már kitalált személy - 16 hónapot töltött itt, s mivel a rabok között egyedül ő tudott németül Fül-nek hívták. Tanúja volt Hermann Göring (Hitler csatlósa, a regénnyel ellentétben valószínűleg nem járt ebben a koncentrációs táborban) látogatásának, illetve annak, ahogy rabokat kínoztatott annak reményében, hogy valamit ki tud szedni belőlük, ám a rabok úgy haltak meg, hogy nem árultak el semmit...
A jelenben folytatódik a történet, ahol megismerhetjük Rachel Cutler bírónőt, két kisgyerekét, volt férjét, Paul-t, akitől három éve vált el, és apját, aki éppen akkor kérelmezi, hogy végre valódi nevét újra felvehesse, és aki nem más, mint Karol Borja, immár egy idős ember. Karol gyilkosság áldozata lesz, amit egyenlőre csak az olvasó tud biztosra, ám lánya is gyanakodik, hogy nem szimplán leesett apja a lépcsőn. Rachel rengeteg, a borostyánszobáról szóló cikket, levelezést talál apja dolgai között, és úgy dönt, hogy Németországba utazik egy kicsit körbenézni. Később mindezeket volt férje is megtalálja, ráadásul mindkettejüknek gyanús, hogy az öreget nagyon érdekelte egy bizonyos Wayland McKoy tervezett németországi kincsvadászata, aminek fő célja a borostyánszobát megtalálni. Paul néhány nappal volt neje után indul. Ezzel viszont nincs egyedül, mert egy német férfi, Christian Koll és egy nő, Suzanne Danzer is a nő nyomában van.
Itt őket is megismerhetjük, mindketten bizonyos beszerzők, akik eredeti, sokat érő műkincsek nyomában járnak, és bármit elkövetnek azok megszerzése érdekében. Pénz, fegyver nem számít, hiszen mindkettejük mögött egy-egy igen gazdag ember áll, akik vagyonokat költenek egy-egy műkincs megszerzésére. A világon mindössze kilenc ilyen vagyonos, műkincs után kajtató ember van, akik egy klubot alkotnak, és időről-időre látogatást is tesznek egymásnál, amikor mindig eldicsekedhetnek új szerzeményükkel. A könyv során csak ezt a két gyűjtőt és beszerzőjüket ismerhetjük meg.
McKoy közben megkezdi a fúrásokat, de csak három üres teherautót talál, és három homokba írt betűt, amit egyik embere próbál úgy elsimítani, hogy senki ne vehesse észre. Ám szerencsére Rachel volt férje, Paul kiszúrja, s később ez a három betű is segítségükre lesz.
McKoy irtó mérges, amiért semmit nem talált, Rachel és Paul pedig egyre nagyobb veszélybe kerül. A két beszerző, Christian és Suzanne pedig maguk között is egyre ádázabb harcot vív. Eddig egymás ellen még nem használtak fegyvert, de ezúttal erre is sor kerül.
A könyv minden fejezete tartogat valami izgalmat és meglepetést. Közben kicsit azon is drukkol az olvasó, hogy Rachel és Paul újra közel kerüljön egymáshoz, és rendbe tudják hozni azt a kapcsolatot, amit igazából egyik sem tud megindokolni, hogy miért is szakadt meg. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerül rendbe hozniuk mindent, és ebből az eszeveszett hajszából is szerencsésen kikerülnek...
Berrytől a borostyánszoba hollétéről is kapunk egy igencsak érdekes megoldást, ami természetesen saját ötlete, és amit szerintem nagyon ügyesen megoldott.
A könyv végén szokás szerint most is kapunk az írótól magyarázatot arról, hogy mi történelmi tény és ő mit tett hozzá a tényekhez. A szóban forgó helyeket ezúttal is végigjárta, a szentpétervári levéltárban is több órát töltött szakavatott segítővel, tehát ezúttal sem találomra írt a helyszínekről, ami nekem továbbra is nagyon szimpatikus benne.
A könyvben nincsenek semmitmondó, kihagyható oldalak. Pörgős, eseménydús, izgalmas. Aki egy jó kis kalandra vágyik úgy, hogy közben egy-két történelmi adatot is beszippanthat, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet. Engem teljesen lenyűgözött az elsőtől az utolsó oldalig, és egész biztosan többször előveszem és újraolvasom. Aki szereti ezt a műfajt, annak garantált szórakozás! Igazán remek munka!!! 10/10
