Már a májusi Alexandra újságban kiszúrtam magamnak ezt a könyvet, hogy mindenképpen el kell olvasnom. Végül sikerült megvennem és kiolvasnom. Elképesztő erejű és hatású könyv. Talán leginkább a Stephen King-féle Tortúrához tudnám hasonlítani. Csak itt a felállás fordított. Egy teljesen átlagos napon Annie, az ingatlanügynök nyílt nap keretében fogad egy barátságos
mosolyú vevőt, a következő pillanatban azonban Annie elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon
hátuljában. Tehát egy férfi elrabol egy nőt és egy távoli fakunyhóba cipeli, ahol megszabja neki, mit és hogyan csináljon, mikor mehet wc-re, mikor fürödhet, mikor kell takarítania, megerőszakolja, teherbe
ejti, bántalmazza és lelki terrorban tartja. Annie nem tudja hol van, mért került ide, ki ez a férfi és egyáltalán mért teszi ezt vele...
Chevy Stevens elsőkönyves író thrillerében az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg
egy beteg elme működését, az Annie által csak Pszichónak nevezett
fogvatartó bizarr szokásait. Közben párhuzamosan Annie a terápiás üléseken élete legborzalmasabb
évének feldolgozásával küzd. Az olvasó gyakorlatilag a dili doki, akinek az egész történetet elmeséli 1 éves fogsága után. Ez a szerkesztési mód nagyon közel hozza hozzánk a főhőst. Gyakorlatilag beavat minket a borzalmak minden pillanatába. A könyv olvasását nagyon élveztem, de azt átélni, hogy mit szenvedett benne a főszereplő azt nem kedveltem.
Mivel a könyv többi részletéről nem szívesen rántanám le a leplet és nem árulnék el semmi pluszt, ezért csak annyit tanácsolok, hogy aki ezt a könyvet kezébe meri venni, az készüljön a legrosszabbra. Erős idegrendszer és nyugodt lelkiállapot szükségeltetik hozzá, hogy az ember végig tudja olvasni...
Összegészében természetesen tetszett a könyv, de közben sokszor rosszul érzem magam, mert noha nem valós eseményen alapul, mégiscsak egy ember szenvedését kellett végigkövetni benne...
Mivel a könyv többi részletéről nem szívesen rántanám le a leplet és nem árulnék el semmi pluszt, ezért csak annyit tanácsolok, hogy aki ezt a könyvet kezébe meri venni, az készüljön a legrosszabbra. Erős idegrendszer és nyugodt lelkiállapot szükségeltetik hozzá, hogy az ember végig tudja olvasni...
Összegészében természetesen tetszett a könyv, de közben sokszor rosszul érzem magam, mert noha nem valós eseményen alapul, mégiscsak egy ember szenvedését kellett végigkövetni benne...