Tegnap délután valami "fajsúlyosabbra" támadt kedvem, ezért Peter Jackson legújabb drámájára esett a választásom (nem mintha nekem a neve sokat nyomna a latba, mert a Gyűrűk Ura-filmek engem sosem hatottak meg): Véletlenül botlottam bele, és érdekesnek találtam a tartalmát, továbbá a főszereplők listája több volt, mint hívogató: Stanley Tucci, Mark Walhberg, Rachel Weisz, Susan Sarandon. A film egyébként Alice Sebold regénye alapján készült, én nem olvastam, de állítólag nem ragaszkodik teljesen hűen a könyvhöz. De mivel nem tudok hasonlítgatni, részemről nem bántam...A történet középpontjában Susie Salmon (Saoirse Ronan) "halálának története" áll. Tehát a legelején tudni már, hogy ez se lesz 1 vidám film, mégis - vagy tán pont ezért - kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni...
1 nagyon kedves kis jelenettel indul: a 2 éves kis Susie 1 hógömbbe zárt kis pingvin miatt szomorkodik, mert hogy "biztos magányos ott benn, egyedül". Erre apukája (Mark Wahlberg) megnyugtatja, hogy "tökéletes világba van zárva", és megrázza neki a gömböt. :) Aztán eltelik 12 év (1973-ban járunk), és a kis család immár 4 tagúra bővül, Susie-nak immár van 2 testvére, 1 pár évvel fiatalabb húga, és 1 kisöccse. Megismerhetjük a família hétköznapjait, és magát Susie-t, aki éli a gondtalan tinilányok életét. Imád fényképezni, és természetfotós szeretne lenni. Állandóan fotózza a környezetét. Majd elmeséli nekünk élete legszörnyűbb napját (ami nem az, amit várnánk), hanem mikor az öccse majdnem megfulladt, 1 lenyelt ágtól. A nővér kocsiba pattan, és ő maga viszi be a kórházba, megmenekül, és a család megkönnyebbül. Az idill helyreáll, minden tökéletes. (Az anyát Rachel Weisz alakítja). Lynn-nagyi (Susan Sarandon) szerint, mivel megmentette az életét, őrá hosszú élet vár. De ezt rögtön kommentálja is a lány, miszerint a nagyi most is tévedett...
Susie szerelmes lesz 1 fiúba, Ray-be, aki pár évvel fölötte jár. A föld fölött lebeg, főleg mikor kiderül, hogy a srác sem közömbös iránta. Hogy ne örüljünk sokáig, kommentálja, hogy még ebben az évben, 14 évesen, december 6-án meggyilkolják... Megtudjuk, hogy a család ismerte a gyilkost, Susie 1x még le is fotózta őt. A magányosan élő férfi hobbija a makettezés, folyton a lány jár a fejében. Közben van 1 újabb megható jelenet, apa és lánya között, együtt maketteznek, üvegbe járt kis hajókat. Eddig minden szép és jó, a kiszemelt srác beszédbe elegyedik Susie-val, sőt, még 1 kis papírlapot is a könyvei közé csempészik. Aztán már majdnem elcsattanna az első csók a suli folyosóján, (Susie élete első csókja), amikor megzavarják őket. De megbeszélnek 1 találkát pár nap múlva. A lány repes a boldogságtól, vígan tart hazafelé.
A gyilkos férfi eközben bungalót tervez a közeli kukoricaföld
alá, ahol Susie is minden nap hazajár. Már késésben van, de a szél elfújja azt a bizonyos odacsempészett papírlapot, és elkezdi azt kergetni. Ekkor találkozik a közelben lakó férfival, George Harvey-val (akinek immár láthatjuk az arcát: Stanley Tucci, kopaszos-szőkés hajjal, bajusszal, nagy szemüvegben, szinte felismerhetetlen), és beszédbe elegyedik a lánnyal. Susie először sietne, de a boldog gondtalanság elaltatja a gyanakvását, és mikor a férfi beinvitálja a föld alatti bungalóba, vele tart. Eközben besötétedik, a család vacsorázik, és várják őt is haza. Susie-nak nagyon tetszik a kis mécsesekkel kivilágított "titkos rejtekhely". (engem a hideg rázott tőle, csak úgy mint a remekül alakító Stanley-től). Először még udvarias, majd kissé erélyesebben kéri a lányt, hogy még maradjon, igyon valamit. Itt már elkezd feszengeni a lány, érzi, hogy valami nagyon nem stimmel... Szinte tapintani a feszültséget, ahogy a szíve a torkában dobog, és szinte megmerevedik a félelemtől. Remekül játszik a tekintetével, abban minden benne van! A "nem bántalak Susie" mondat után nem bírja tovább, és menekülőre fogja.... Rohan a kukoricáson át, a főútig, ahol egyik különc osztálytársába botlik, aki megtalálja és felveszi a cetlit, majd néz utána. (a lánynak különleges képességei vannak). Eközben a család már aggódik, rendőrök keresik az eltűnt lányt, majd maga az Apa is a keresésére indul. Susie rohan a kietlen utcán, meglátja az apját, de hiába szólongatja... Hazaérve a házba, a saját szobájába lépve, furcsa mód George-ot látja, 1 koszos, földes, véres fürdőkádban, minden csupa vér... Hátborzongató képsorok.... Susie karlánca a mosdó fölé akasztva. 1 borotva. Susie velőtrázó sikolyt hallat...A rendőrök megtalálják a bungalót, a lány sapkáját, és sok-sok vért. A holttestet viszont nem. A család (főleg az apa), ezért még reménykedik. De hamar rá kell döbbenniük, hogy gyilkosság történt, gyászolnak. Megindul a nyomozás, eljutnak George házába is, aki remekül színészkedve nem kelt gyanút bennük, pedig a karlánc ott van a lakásban.
Ezután Susie a "két világ közé kerül", se nem a Földön, se nem a mennyben ragad. Látványos, képzeletbeli tájakra kerül, és onnan figyeli a történéseket. Látja a szomorkodó Ray-t, és a családját. Végtelen búzamezőn fut, ami 1x csak megtelik vízzel, őt ellepi, így soha nem éri el a fiút... Nagyon érzékletes. Ezután Ray és a különc lány beszédbe elegyedik, és a csaj visszaadja a fiúnak a verset (a cetlit, amit megtalált), amit Ray Susie-nak írt. Ahogy telik az idő, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Susie mindezt figyeli. Telik az idő, de a lány nem tud "továbblépni", valami nem engedi.... Találkozik "saját világában" 1 másik lánnyal, de ő hiába kéri, hogy tartson vele. Végül együtt maradnak, ebben a köztes világban, ami rendkívül látványos, változatos, és már-már a giccs határát súrolja, de egyben nagyon művészi.
Az anya elfojtja bánatát, az apa nagyon szenved... Kiderül Susie elbeszéléséből, hogy George-ra senki sem gyanakszik. Az apa viszont szinte "érzi" lánya jelenlétét, csak úgy mint a kisöccs, aki tudja, hogy Susie "figyeli őket".
Mivel Susie szenvedélyes fotós volt, és sok tekercs film maradt "utána", az apa, hogy enyhítse bánatát, minden hónapban előhívat közülük egyet. Mivel a kislány a környéket fotózta, ez remek tippeket ad az apa számára, kiket lehet gyanúsítani... Szinte mindenkire gyanakszik. Az anya ezt már nem bírja cérnával, és elutazik egy időre, hogy felejtsen. A nagyi viszont hozzájuk költözik. Ahogy az idő telik, Susie húga valamiért gyanúsan kezdi méregetni George házát, akit ráadásul a kutyája is nagyon ugat.... Rendszeresen a ház előtt fut el tornaórán, és mindig figyeli a házat. De a gyilkos is szemmel tartja őt. Sejteni lehet, hogy már a húgra is fenné a fogát.
Eközben Susie-t hiába hívják "odaátról". Nem mer bemenni a házba, és tudja azt is, hogy a húga veszélyben van. George többek után is leskelődik eközben a kukoricásban. Már a húgról is elkezdi gyűjteni a cikkeket, csak úgy mint anno Susie-ról.
Mikor az apa előhívatja az utolsó tekercs filmet, amit a lánya nem sokkal a halála előtt fotózott, feltűnik neki George, aki ezúttal 1 madárlest eszkábál. Az apa beszédbe elegyedik vele, a vége az lesz, hogy megérez valamit, és dühében majdnem rátöri az ajtót. Este pedig utánamegy a kukoricásba, de véletlenül 1 fiatal párocska lány tagját támadja meg, ezért a fiú majdnem halálra veri. George ezt figyeli pár méterről. Susie nagyon szomorú, hogy így kell látnia apját, tudva mennyi mindent tesz érte. Ezért úgy dönt, mégis bemegy a "rettegett házba". Itt aztán a '60-as évektől kezdve, vagy fél tucat fiatal lány halála elevenedik meg előtte vizuális módon. velük mind George végzett. Legvégül pedig a saját halálával is szembesül: a férfi őt is megölte, akkor a bungalóban, és a darabjait 1 zsákban 1 vaspáncélszekrénybe tette, a pincéjébe rejtette.Telik az idő, a húgica nem bírja tovább, és tornaórán lemaradva, mikor George elmegy otthonról, belopózik a pincén át, és rendkívül óvatosan, de átkutatja a lakást. Nagy sokára a háló parketta alatt meg is találja a férfi tervrajzait, továbbá, hogy kifigyelte Susie napi menetrendjét. De eközben már hazatér a férfi, és a lány (a füzettel együtt) az utolsó pillanatban, tud elmenekülni előle! Szólnak a rendőrségnek, a férfi viszont gyorsan összepakol, és elmenekül. A vaspáncélszekrényt elviszi arra a szemétgyűjtő telepre, ahol a közelben a különc lány lakik. Már pont készülnek feltölteni a hatalmas gödröt. De még sikerül legörgetnie a férfinak, főleg mert pénzt is ad az ott lakónak. (Itt csak 1 kis baki van, hogy tudta a gyilkos egyedül , sebtiben autóra tenni a szekrényt, mikor görgetni segítséggel lehet??? De hát 1 film sem lehet tökéletes....) A különc lány ezt a szomszédból végig figyeli, Ray-jel együtt.
Közben Susie már majdnem eléri a mennyországot, ahol a többi áldozattal találkozik, akik már boldogok. De mégis visszafordul. A különc lány meglátja őt az ablaküvegben, Susie bele is költözik a testébe, majd a lány elájul. Ray szólongatja, már Susie-ként tér magához. Ray is meglátja benne őt, és végül mégis elcsattan az első csók, ami akkor életében nem sikerült... Ez talán erősen hatásvadász, túlmisztifikált jelenet, mégis valahol megható.
Később a gyilkost mutatják, amint következő áldozatára lesne, és csalogatná a kocsijába, de a tini szerencsére nem áll kötélnek... 1 jégcsap ráesik George nyakára, ami emiatt elveszi egyensúlyát, és leesik a szikla széléről a szakadékba. A hó betemeti, és ott leli halálát.
Susie végül úgy tud "továbblépni", hogy anyja hazatér, az apával kibékülnek, és az anya sok év után újra be tud menni Susie szobájába, aki mint kiderül, csak erre várt. A család lassan beletörődik a dolgokba, látjuk a húgot később, nagy pocakkal, boldog feleségként. Susie pedig, 1 régi fényképen megelevenedve, "itt volt 1 pillanatig, aztán elillant", végleg elbúcsúzik.
Összegzés:
Bár már a legelején tisztában vagyunk a lány tragikus sorsával, a film hossza ráadásul kicsit több, mint 2 óra, mégis végig érdekes marad, egyrészt folyamatos a feszültség, lekötnek a szép operatőri megoldások, a "földi élet" és a Susie világa" közti kontraszt. Stanley Tucci visszafogott, mégis hátborzongatóan hiteles játékának köszönhetően végig izgalomban tartja a nézőt, drukkolunk, és várjuk, mikor derül ki az igazság. A Susie-t alakító, érdekes nevű Saoirse Ronan-t most láttam először, de azt kell hogy mondjam, nagyon ígéretes tehetség, szívesen látnám máskor is, remélem még sokra viszi.
Mark Wahlberg nekem eddig is szimpi volt, drámában ugyanúgy megállja a helyét, mint akcióban, vagy akár bugyuta vígjátékban. Remekül érzékeltette az apa szenvedését. Rachel Weisz is jó volt, bár az érzelmeit elfojtó anya szerepe itt most túl sok lehetőséget nem nyújtott neki.
Susan Sarandon is jól alakított, mint mindig, ebben a fura, iszákos és laza erkölcsű, modern nagyi szerepben.
A film további erénye a csodálatos képi világ, (és itt nem feltétlenül a néha művészi, kissé elvont két világ közötti ábrázolásra gondolok), hanem az otthonos, barátságos, nagyon színes és megkapó légkört árasztó, korhű '70-es évekre is. Figyeltek minden részletre, a ruhákon át, a frizurákig, tökéletesen hiteles volt.
Kiemelném még a remek szinkront, mindenkié jó választás volt, és ez ritka manapság. Susie-ról először fogalmam sem volt, mint kiderült, a volt BK-ös Csifó Dorina hangolta őt, nagy meglepetésemre, remekül!!! Színésznőnek erősen közepes volt, de szinkronszínésznek, ehhez a szerephez kiváló!!!
A film nem tökéletes, talán lehetne rövidebb, mint 2 óra, néhol kicsit elvont, de nekem végig lekötötte a figyelmem, és nem tűnt többnek másfél óránál. A kis logikai bakikat leszámítva (túl nehéz páncélszekrény, továbbá a gyilkos már a fsz-ről meghallotta a parketta apró nyekkenését, na persze...), néha majdnem giccsbe hajló, túlvilági jelenetek, viszont 1 nagyon drámai, érzelmes, egyedi és lebilincselő filmet láttam. Nem tudnám sokszor megnézni, ahhoz azért túl komoly, de szerintem később valamikor még elő fogom venni, ha valami komolyabbra támad újra kedvem! 1x mindenkinek érdemes megnézni, aki szereti az érzelmes drámát, és látványos effektek vegyítését, 1 kis túlvilági feelinggel. A téma és a látvány kicsit emlékeztet az 1999-es, "Csodás Álmok Jönnek" c. Robin Williams-filmre, az még talán ennél is lehangolóbb, de szintúgy emlékezetes és jó film, akinek tetszett, ebben sem csalódik majd.
Értékelésem - az egyértelmű végkifejlet ellenére is - a folyamatos feszültségkeltés, + az elképesztő jó színészi alakítások miatt) egy 10/erős 9-es.
