...Avagy az "Elemi Ösztön Madonna-módra"...Pár napja, Cecó ajánlására (még1x köszi a filmeket!!!! :), sikerült megtekintenem Madonna eddigi legbotrányosabb filmszerepét, ami már-már "kultuszfilmmé" nőtte ki magát, A Tanú Testét. Jó hangzatos cím. Gondoltam, nem 1 néhai Oscar-várományos film, de azért ennél jobbat vártam... :P Az 1. sokk már a szinkronnál ért (aminek amúgy nagyon örültem, hogy a feliratra nem kell figyelni), de kifejezetten borzasztóra sikeredett...
Madonnán kívül, a színészi felhozatal kifejezetten ígéretesnek tűnt: Willem Dafoe (csípem, főleg mint rosszfiú), Joe Mantegna (őt is, főleg a Gyilkos Elmék óta), és azért Anne Archer, Frank Langella se rossz nevek.
A filmről:
Már a bevezető képsoroknál erős déja-vu-m volt....A sejtelmesen sötét, nagy ház, aztán pedig a "sejtelmes hangok". Hát mintha már láttam volna már hasonlót. A lényeg, hogy egy dúsgazdag vén csóka szívrohamban meghal, miközben a saját (Madonnával = Rebeccával közös) szexvideóját nézi. Nem kezdem el részletezni a filmet, mert akkor magamat ismerve 8 oldal lenne. A lényeg, hogy rögtön gyanúba keveredik főhősnőnk, aki ezúttal próbálta komoly, végzet-asszonya stílusra venni a figurát, külsejét illetően, kicsit a 40-es évekre hajaz az image-a. A mellé kirendelt védőügyvédet játssza Willem (Frank), akit kissé furcsa volt nem negatív szerepben látni. De megszavaztam neki a bizalmat. Rebecca persze fásult szomorúsággal győzködi őt, mennyire szerelmes volt az öregbe. A pasi hiszi is, meg nem is. A szinkron tényleg kritikán aluli, főleg Madonnát tekintve, őt ismerve, nem is értem, hogy sikerült 1 nyávogó picsahangot választani, talán Hámori Eszter egészen korai zsengéje. Ráadásul suttog majdnem végig, alig érteni...
A nőre mindenki "ferde szemmel" néz természetesen, főleg az elhunyt titkárnője, Joanne (Anne Archer), akiről már messziről lerí, hogy mélyebb érzelmet táplált főnöke iránt, a kelleténél. Az első adandó alkalommal már bemártja Maddy-t, azzal, hogy látta őt kokainozni, az öreg házában, sőt arra is utalnak nyomok, hogy ő maga is használt.
Nemsokára az ügyvéd fel is világosítja a nőt arról, hogy ő az, aki tetemesebb összeget örökölt, a végrendelet szerint. Persze ő nem kicsit fel lesz dobva tőle, de azért nem túlságosan. A pasi egyébként nős, Julianne Moore pedig csupán azért kellett a filmbe, hogy ezzel is gyarapítsák a szex-jelenetek számát. Később a pasi elkíséri valami természetgyógyászhoz Rebeccát, ahol naná, hogy sejtelmesen átlátszó nádfal vagy mi előtt sikerül levetkőznie, és Frank mindezt zavarban, de azért kukkolja. A nő persze ezzel tisztában van, biztos hallja, ahogy beszélgetnek, hogy a fickó közvetlenül a fal előtt beszél.. Ez már a 2. komoly koppintás a már említett Sharon Stone-filmre. (csak ott "véletlenül" a tükörben tud Douglas leselkedni.) Ezután már világos, mint a Nap, hogy a férfi seperc alatt rágerjed Maddy-re, aki saját maga sem titkolja, hogy benne lenne 1 afférban. OK, hogy Madonna 1 jó nő, bombajó alakkal, de akkor is fura az a megoldás, hogy miután nagy műgonddal bemutatják boldog házaséletüket a feleségével, kis idő múlva már ugrana rá Rebeccára. Legalábbis nekem az volt. Nem is sokáig kéreti magát, és 1 vacsora után (AHOL VAN 1 érdekes párbeszéd, és Maddy itt jól játszik a tekintetével), visszacsalogatja vízre épült házába (hajójába) a férfit. Míg az Elemi Ösztön-ben tényleg izgalmas, macska-egér játékot játszanak, addig ez 1 olyan egyszerű és egysíkú megoldás a forgatókönyvíró részéről, mint 1 pohár víz. Thillerhez méltó feszültségkeltés szinte sehol sincs. A szerelmi légyottok elmennek, de nekem már Willem és Madonna csókja is kissé erőltetett, a többiről nem is beszélve. Nem látok semmilyen kémiai vonzódást kettőjük között, ami kicsit is hitelessé tenné az affért, nem más, mint rutin-feladat Madonna számára... Mintha unná, vagy nem is tudom. Az akkori klipjeiben (Justify My Love, Erotica, Bad Girl) százszor meggyőzőbb, és jobban is alakít. Itt jóindulattal lehet átlagosnak venni a játékát. Willem-et jó színésznek tartom, de itt ő sem tudott meggyőzni. Először túlságosan kimértnek, "sótlannak" tűnt, aztán nagyon hamar átesett a "ló túloldalára".
A tárgyalás napokon keresztül zajlik, különböző tanúkat hallgatnak meg, és többnyire szorul a hurok Rebecca nyaka körül, de az ügyvéd egyre inkább hisz neki... kiderül hogy a fehér por patikai szer, és hogy a titkárnőcskének viszonya volt a főnökével, kevesebb pénzt is kap ezután, tehát talán a végzet asszonyának szerencséje lesz. Közben minden alkalmat megragadnak a kufircolásra, legyen az a liftben, vagy akár 1 kihalt, félhomályos parkolóházban. Kapunk 1 jó adagot a nő "perverz szexuális játékaiból". Állítólag, ezt már több férfival eljátszotta, aki szintén öreg és gazdag volt. Régebbi szeretőjét (Frank Langella) is majdnem kinyiffantotta, nimfomán hajlamaival, de ő végülis megúszta. Szegény paliról végül kiderül, amikor ő maga (Rebecca) tanúskodik, azért hagyta el, mert 1 másik férfival találta őt, amaz megszégyenül, és a gyanú elterelődik a nőről...
Végül, mivel nincs konkrét bizonyíték ellene, az esküdtszék is mellé áll, és felmentik. Frank eddig mindent elhitt, de most kezd el gyanakodni a nőben, és végül kiderül, 1 régi szeretője tett hamis tanúvallomást, és az egész a 8 millió $ miatt történt. Ezt hallgatja ki Frank a nő lakásában megbújva, és jó gyorsan összeáll a kép, pedig eddig csak ment a micsodája után, és semmi sem érdekelte. :P Kissé röhejes megoldás... Dulakodás, veszekedés tör ki, a 3 fél között (mert ott a régi szerető is), aminek az ál-tanú halálos balesete a vége. De előtte még súlyosan megsebesíti Rebeccát, aki végül kiesik az ablakon(?), és a hullámok közt leli halálát. Ez már majdnem vicces jelenet volt nekem, nem tudom hogy miért. Ha jobban megrendezik, akkor még izgi is lehetett volna. De ez az Uli Edel annyira érthet a szakmához, és a feszültség-keltéshez, mint Uhrin Benedek bácsi az énekléshez. A feleség meg jön, és valószínűleg megbocsát csalfa férjének. (Mert megtudta a viszonyt.)
Összegezve: a 2 főszereplő kapcsolatát jóindulattal se lehetne szerelemnek, se komolyabb vonzalomnak nevezni, legalábbis a férfi részéről ez a totál nem jön le. Marad a puszta szexuális vágy, amiben viszont nem elég meggyőzőek számomra, csak mintha valami B-kategóriás erotikus filmet néznék, totál ismeretlen szereplőkkel! Én ennél jóval többet, hitelesebbet vártam Madonnától, és Willem-től egyaránt! De egyátalán nem győztek meg. Tényleg mintha unták is volna (egymást). Ennél 1000x jobban csinálta Sharon és Michael a pikáns jeleneteket, és nem volt minden ennyire egyértelmű, közel sem. Egyik szereplő sem volt itt annyira szimpatikus, hogy "drukkoljunk" bármelyiküknek.
A forgatókönyv lineáris, túl egyszerű, totál egyértelmű. Feszültség, izgalom sehol. Pár sejtelmes, érdekes pillanat és 1-2 jó párbeszéd, bár inkább átlagos. Színészileg is tök átlagos, bár Anne Archer, Joe Mantegna, és Frank Langella jól játszottak, de ők csupán nyúlfarknyi szerepet kaptak.
Madonna egyetlen pozitívuma a filmben, hogy ekkor volt külsőleg a toppon talán, remek az alakja, amit mutogatnak is bőven. De csupán EZZEL "eladni" ezt a copy-nak is gyenge filmet, ráadásul 1 évvel az Elemi Ösztön UTÁN, hát hatalmas BAKLÖVÉS! Erotikus filmnek még elmegy, thrillernek totál röhejes. A férfi Madonna-rajongók megkapják vizuálisan, amire vágynak, de kb. ennyi. Nekem elég nagy csalódás volt a film, ánblokk.
A nagy kérdés: Madonna buja teste, és pár átlagosan / jól alakító színész elég jó ahhoz, hogy megmentsen 1 klisékkel teli, csattanó nélküli, már-már unalmas forgatókönyvet, és főleg rendezést? A válasz: NEM!!! Érdekességnek jó volt, és talán eredeti hanggal jobban meggyőzne, de nem hiszem, hogy a közeljövőben újranézem! ;P
Bár kedvelem a 2 főszereplőt, a mellékszereplők meg kifejezetten jók, és ha nem láttam volna az Elemi Ösztönt, akkor kapna tőlem egy 10/5-ot, de így, és még jóindulatú vagyok, nem tudok többet adni, mint 10/3
