Fekete péntek (1940)

Nem tudom, hogy az emberiség mióta babonás, és mióta aggaszt sokakat, ha 13-a péntekre esik. Mindenesetre már 1940-ben egy fontos dátum volt ez a nap a Fekete péntek című filmben, melynek főszereplője Boris Karloff volt.

A történet egy börtönben kezdődik, ahol egy pap felvezetésével - aki a Miatyánkot mondja - rendőrök kísérik az elítéltet a kivégzőhelyre, a villamosszékhez. Az elítélt nem más, mint Dr. Ernest Sovac (Boris Karloff), aki az ott lévő újságírók közül egy fiatalembernek adja oda jegyzeteit, mondván, hogy csak az ő lapja kezelte a doktor ügyét méltó módon. Ahogy a fiatal újságíró kinyitja a kézzel írt jegyzetet, úgy csöppenünk bele a kivégzést megelőző történésekbe.

Megismerhetjük a Newcastle-i egyetem irodalomtanárát, Prof. George Kingsley-t, aki órája végén közli a diákokkal, hogy a következő szemeszterben nem tanítja őket, mert más egyetemre hívták. Dr. Sovac és lánya, Jean viszik ki a professzort és feleségét Margarete-t a vonathoz, de útközben a professzornak be kell ugrania valahova. Éppen rosszkor, mert két autó közeledik felé. Az egyikből lövéseket adnak le a másik irányába, melyet találat ér, és egyenesen a professzornak hajt neki. Az autó, amiből lőttek továbbhajt, és négy férfi örül annak, hogy sikerült megölniük valakit. A professzort és az ismeretlen férfit kórházba viszik, természetesen Dr. Sovac kíséri őket. Mindkét férfi súlyosan megsérül, az ismeretlennel eltört a gerince. Dr. Sovac úgy gondolja, hogy eljött az ő ideje egy nagy kísérlethez. Átsegíti az ismeretlen a másvilágra, és titokban hajt végre egy agyműtétet, ami veszélyes és tiltott is. Barátja, Kingsley azonban ennek köszönheti életét: az agyműtét következtében jobban lesz, s bár a többi orvos csodálkozik a gyógyuláson, de senkinek nem tűnik fel semmi. Közben a rendőrség érkezik a kórházba, hogy megbizonyosodjanak a másik ember haláláról. Ő ugyanis nem volt más, mint Red Cannon, a veszélyes bűnöző, akit négy másik társa (köztük Marnay szerepében Lugosi Béla :) akart eltenni láb alól.

Dr. Sovac megtudja, hogy a bűnöző félmillió dollárt rejtett el valahol New York-ban. Sóvárogva vágyik a pénzre, amiből egy új laboratóriumot tudna berendezni. Ezért kieszeli, hogy barátját elviszi New Yorkba, egy kis kirándulásra, hogy kimozduljon a beteg a megszokott környezetből. Abba a hotelbe viszi, ahol annak idején Red Cannon bujkált hat hónapig, és elviszi abba a bárba, ahol kedvese énekelt. Mivel Red Cannon új külsőt kapott, így senki nem ismeri fel. Dr. Sovac aztán hipnotizálja barátját, és ezzel főleg Red Cannonná változtatja őt. A férfinek (azaz Red Cannon agyának) eszébe jutnak a régi dolgok, milyen kopogtatás volt a jel, kik voltak a cimborái, ki volt a kedvese, és elkezdi Cannon életét élni.

Megölte két régi társát, és felkereste volt barátnőjét. Persze egyik sem ismerte meg, így a barátnő, Sunny sem, csak akkor, amikor úgy nyomta el a férfi a cigarettát, ahogy Red tette, és amikor látta, hogy mindent pontosan tud a lakásban, mi hol van, hogy nyílik, stb.

Dr. Sovac vágya továbbra is az volt, hogy megkaparintsa a pénzt, így csak bonyodalmat okozott, amikor a professzor felesége, és Dr. Sovac lánya megjelent a szállodában. A lányának aztán kénytelen volt bevallani, hogy egy bűnöző agya került az irodalomtudós agyába, és hogy mennyi pénzre megy ki a játék, ami neki nagyon fontos lenne az új laboratóriumhoz. Megnyugtatta a lányt, hogy amint véget ér az egész, visszatérnek Newcastle-be, és a férfi folytatja majd jól megszokott irodalomtanári munkáját.

Közben a két, még életben maradt régi cimbora is szövetkezett Sunny-val, a pénzre hajtottak ők is. Sikerült a rejtekhelyre követniük Red Cannon-t, ahol a bűnöző az egyik férfit megölte, de Marney életben maradt, és rohant Sunny lakására a megszerzett pénzes dobozzal együtt. Persze Red Cannon is ugyanoda tartott, és amikor meglátta, hogy szövetkeztek ellene, megölte barátnőjét és Marney-t is, aztán felmarkolva a pénzes dobozt, leintett egy taxit, és a reptérre akarta vitetni magát. A taxiban aztán elszundikált, és Kingsley-ként tért magához, így visszavitette magát a hotelbe. Dr. Sovac így megszerezte tőle a pénzes dobozt, és hazautaztak Newcastle-be, ahol a professzor újfent irodalomtanárként működött. Ám egy tanóra közben megzavarta, hogy az utcáról szirénát hall, s ez visszaváltoztatta az agyát Red Cannonná. Dr. Sovac lakására ment, aki lányával éppen elutazni készült, s mivel rátámadt a lányra, a doktor megölte bűnözővé változott barátját.

Ezt követően ismét visszatértünk a keretet adó kivégzés helyszínére, ahol már csak annyit láttunk, hogy meghúzták a kivégzést jelentő kart, a fiatal újságíró pedig becsukta a könyvet. A doktor bűnös volt a tiltott műtétben, bűnrészességben és persze barátja megölésében is.

Boris Karloff ezúttal is meggyőzően és hitelesen alakította szerepét. Bár a stáblistán Lugosi Béla neve van másodikként feltüntetve (nem csoda, hiszen Karloff mellett ő volt akkoriban a horrorok világában a másik nagy húzónév), nem kimondottan főszereplő volt, de szerencsére azért jópárszor láthattuk ;)

A film minden perce érdekes és izgalmas (természetesen nem elfelejtve, hogy hány éve készült :), hozzá még az aláfestő zene is kifejezetten tetszik.

A DVD kiadás egyszerű, de tetszetős. A cím miatt most éppen nem zavar a szimpla fekete tok :)
A hátsó borítóra felkerült kis képek is sokat sejtetőek. A menü egyszerű, könnyen kezelhető, azonnal indítható a film. Még több ilyen Karloff / Lugosi kiadást szeretnék látni a hazai üzletek polcán!

Egész biztosan jónéhányszor újra nézem majd a filmet!

Ördögi denevér (1940)

Ma sikerült (újra) megnézem egy klasszikus, és kedvenc Lugosi Béla filmet. Még egyszer, innen is köszönöm Sacónak, meglepett egy eredeti példánnyal ebből a dvd-ből! ;)

A 65 perces, fekete-fehér filmben Lugosi Dr. Carruthers-t alakítja, aki otthonában különös kísérleteket végez. Elektromos áram segítségével növel hatalmas denevéreket, amiknek aztán még különösebb küldetésük lesz. Közben kifejleszt egy új arcszeszt, merthogy a tudós a Heath & Morton nevű kozmetikai vállalatnak dolgozik. A vállalat dolgozói nagy vagyonra tettek szert, meggazdagodtak, ám ebből a vagyonból Dr. Carruthers-nek csak 10.000 dollár jutott. Egy este éppen azért akarják áthívni, hogy 5000 dolláros csekket adjanak neki (ami persze aprópénz az ő vagyonukhoz képest), ám a doktor nem fogadja el a meghívást. Helyette is inkább a kísérleten dolgozik.

Az új arcszesz aztán szép sorban megmutatja a vállalat dolgozóinak, a Heath család fiainak, akiknek tetszik az új illat annak ellenére, hogy picit erősnek találják. A doktor rábeszélésre kipróbálják a nyakukon. Ez lesz a végzetük. Esténként ugyanis a denevért útjára engedi a doktor, s az új illatra specializált állat lecsap arra az áldozatra, aki viseli az arcszeszt. Már az első gyilkosságból hatalmas szenzáció kerekedik. Újságcikkek jelennek meg, és egy újságíró, illetve egy fotós is az ügyre tapad - no meg persze a Heath lányra, Mary-re; a fotós pedig a lány francia szobalányára :D

A második gyilkosság után még nagyobb a szenzáció. Az újságíró és a fotós pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ők kaphassák el a titokzatos gyilkost. Még egy mű denevért is beszereznek, és a fotós képeket készít róla. Bár a kötelet, amin a denevért mozgatja, eltávolítja a képről, de a denevér szárnyán a Made In Japan feliratot ott felejti, így miután főnökük megtudja, hogy hamis képpel akartak diadalmaskodni, kirúgja őket. A két férfi persze nem hagyja ott szíve hölgyeit, és tovább nyomoznak. Dr. Carruthers pedig továbbra is küldözgeti a denevért az éjszakába, de a negyedik gyilkosság után (azért hullanak ám a népek ;) lelövik a denevért is. Így már az igazi denevérről tud képet és cikket prezentálni a két újságíró, így a főnökük visszaveszi őket, sőt, még fizetésemelést is kapnak :)

Dr. Carruthers nincs kétségbe esve, hiszen rejtekhelyén további denevérek csüngenek, így újabbat is ki tud fejleszteni. Az újságíró már szinte az elejétől úgy gyanítja, hogy Dr. Carruthers-nek köze lehet a gyilkossághoz, de aztán mások lebeszélik róla, maga Mary is szimpatizál a doktorral, akit kislány kora óta ismer és kedvel.

Később az újságíró ismét a doktorra kezd gyanakodni, így beoson lakásába, ahol látja a denevért, és látja, hogy engedi ki az állatot. Így aztán akcióba lép, és ő maga kéri a doktort, hadd próbálja ki az új arcszeszt, amiről már mindenki tudja, hogy köze lehet az ügyhöz, hiszen minden áldozaton ezt az illatot lehetett érezni. Dr. Carruthers-nek tetszik, ahogy az újságíró magára keni az arcszeszt, és szívesen kimegy vele az éjszakába, hogy leüljenek egy padra, és várják a gyilkost. Az újságíró azonban egy nem várt pillanatban a doktorra locsol egy jó adagot az arcszeszből, ami persze már nem tetszik neki annyira. Hamarosan megjelenik a denevér is, és ismét lecsap - ezúttal teremtőjét támadja meg, akit nem tudnak megmenteni, így Dr. Carruthers saját maga áldozatává válik.
Happy end-ként pedig Mary és az újságíró összebújnak :)

A film mai szemmel nézve természetesen már inkább vicces lehet, mint ijesztő, bár szerintem azért még így is van benne egy-két izgalmasabb jelenet, és meg tudom érteni, hogy 70 éve ezzel még lehetett a közönség idegeit borzolni. Aki tudja a helyén és korának megfelelően kezelni ezt a filmet (illetve minden régi filmet és klasszikus horrort), annak szerintem nagyon jó szórakozás egy-egy ilyen filmet megnézni. Már csak azért is, mert érdemes végigkövetni, hogy honnan hova jutott a mozi, illetve a horrorfilm készítés. Arról nem beszélve, hogy a mai alkotók is ezekhez a régi darabokhoz nyúlnak vissza, hiszen nagyon újat már nem tudnak kitalálni. Gondolom ezért se véletlen, hogy manapság - ahol a téma engedi - inkább a látványra mennek rá :P

A mi Bélánkért pedig szintén érdemes megnézni ezt a filmet (vagy akár másik filmjét). Az akcentusa, karakteres arca, megjelenése már önmagában valamelyest vészjósló. Kicsit irigylem azokat, akik az ő korában éltek, láthatták őt, vagy találkozhattak vele. Szerencsére a filmjei nagy része megmaradt, és bízom benne, hogy jónéhányat megjelentetnek még itthon is. Ha már egyszer büszkék vagyunk az első Draculára, aki történetesen magyarként tört be Hollywoodba, akkor úgy gondolom nem ártana pár további filmjét is megjelentetni, mert a hazai kínálat eddig igencsak soványka.

A DVD kiadás egyszerű, de szép és méltó a filmhez. Külön tetszik, hogy a borítót ezzel a barnás árnyalattal megszínezték, és hogy nem csak Béla, hanem a másik főszereplő, a denevér is látható rajta. A hátsó borítón lévő rövid ismertető és három kis kép is klassz, az pedig külön dicséretes, hogy a lemezre is rákerült a borítón lévő kép. A tok átlátszó. Belül más dvd-k ajánlói vannak kis képekkel. Ez mondjuk nem valami elegáns, de megértem, hogy muszáj reklámozni a kiadónak a további filmjeiket is. Még ha idiótán is hat a lemez mellett / alatt az Angyalbőrben, Bud Spencer - Terence Hill filmek, Koncz Zsuzsa koncert borítóképe. Akkor már inkább az a néhány Kabos Gyula film, ami legalább korban illik a Lugosi filmekhez. De ennél nagyobb baj ne legyen!

Extraként a lemezen található még egy Lugosi filmográfia. A filmek egy részének a címét lefordították magyarra, a többit nem. A lista pedig az 1931-es Draculával kezdődik, ami olyan szempontból érthető, hogy az volt Béla első nagy alakítása. Viszont egy magyar kiadáson szerintem nem ártott volna jelezni, hogy Magyarországon is forgatott filmeket. 1917 - 1930 között több film készült vele itthon, de Németországban és már az USA-ban is. No sebaj, ennyi legyen a legnagyobb probléma. Örülök, hogy eredetiben birtokolhatom ezt a filmet, és továbbra is várom a többi megjelenését ;)

A film 10/10, egyik kedvencem tőle ;)

Végtelen éjszaka (1971)

Agatha Christie Végtelen éjszaka című regényéből 1971-ben készült filmváltozat, amit még nem volt szerencsém látni, és azt sem tudtam, hogy Magyarországon megjelent DVD-n. Csabának köszönhetően azonban ma sikerült megnéznem a filmet.

Agatha ezen könyvét nem sokszor olvastam, talán mindösszesen kétszer, legutóbb 2009-ben, amikor újra megjelent itthon (ezúttal Örök éj címmel), csak arra emlékeztem, hogy túl nagy hátast nem dobtam tőle, és nem vált kedvenc Christie regényemmé, amit évről évre képes lennék elővenni és újraolvasni. Valahogy a film is ennyire ragadott meg, bár igaz, tudni kell helyén kezelni, hiszen egy 40 éves alkotásról van szó, amikor még nyilván mást jelentett a thriller fogalma mint ma, legalábbis mások voltak a vele kapcsolatos elvárások.

A könyvbe csak picit lapoztam bele a film megnézése után, de úgy látom, szépen, a regény szerint haladt a film cselekménye, ami dicséretes - ismerve a mai sok ferdítést a könyvből adaptált filmek terén.

A film elején egy jóképű, de szegény fiatalembert ismerhettünk meg. Michael Rogers olyan munkákból élt, amit éppen kapott, s nem egyszer sikerült kirúgatnia magát. Ám lelkesen szövögette terveit, ami közül az egyik az volt, hogy egy napon majd szép, nagy házat építtet azon a környéken, amire véletlenül bukkant. Éppen fényképezőgéppel vágott neki a környéknek, amikor szó szerint belibbent a képébe egy csinos, fiatal szőkeség, Ellie, akivel beszélgetni kezdtek, és egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem aztán együtt tervezgettek. A beszélgetésből komolyabb kapcsolat, majd házasság lett annak ellenére, hogy kiderült, a lány gazdag, és családja más férjet képzelt volna el számára. Egy ismert építész kezdett dolgozni a házon, ami elkészült, és valóban gyönyörű, igényes, kényelmes lett. A pár beköltözött a házba annak ellenére, hogy egy bolondos öregasszony megfenyegette őket.

A lány barátnője, Greta, mint afféle titkárnő költözött be a házba, s bár Michael-nak nem nagyon tetszett a dolog, de mégis elfogadta, hogy ott sertepertél körülöttük a lány. Egy kiadós veszekedés után megbékéltek egymással, és folytatták a gondtalan életet. Néha ugyan felbukkant az öregasszony a környéken, vagy éppen megjelentek Ellie rokonai, de idilli volt az élet. A lányoknak csak annyi dolga volt, hogy néha kilovagoljanak, Michael pedig elment egy-egy árverésre. Egy ilyen után hazaérve nem találta a házban a feleségét, s amikor keresésére indult, először a lovat, majd feleségét találta meg - meghalva.

A temetés után kiderült (nem lepődtem meg különösebben :) hogy a házasságkötéskor Ellie új végrendeletet készített - természetesen férje javára. Aztán a férj egy levelet kapott az egyik rokontól, egy fotóval, amely még házasságkötése előtt készült, és amelyen ölelkezve látható a barátnővel, Greta-val. Bár előtte még hevesen egymásnak estek, a kép megérkezte után összevesznek, ami újabb halálesettel végződik: Michael megölte Gretát. Csak úgy mint Ellie-t, s mint kiderül, egy karóra miatt már egy gyerekkori barátját is megölte.

A végkifejlet szerintem a nézők többségének nem meglepő. Már eleve lehetett szerintem számítani arra, hogy a férj és a barátnő összejönnek, hiszen több ezer könyv, film sztorija hozta már ezt a sémát. Ebben talán annyi csavar volt, hogy már előzőleg ismerték egymást, és tulajdonképpen együtt tervelték ki a gyilkosságot, ami nem szimpla lovasbaleset volt, hanem kapszulába tett ciánkáli.

Érdekes a film, a szereplők nagy része szimpatikus, a nem kedvelt rokonok pedig kellően utálatosak már ránézésre is, a házban pedig jól esett egy kicsit gyönyörködni. Az biztos, hogy nem ez a legjobb Agatha Christie regényből készült film, hiszen maga a regény nem tartozik legjobbjai közé - legalábbis számomra.
Egy rajongónak viszont kötelező darab ez a film, így nagyon örülök, hogy ezt is a polcomon tudhatom. Azért biztos elő fogom még venni, akár azt követően, ha legközelebb olvasom majd a könyvet.

A DVD kiadás egyszerű, a fekete borítón mindössze egy szemet láthatunk. Viszont a hátsó borítón látható fekete-fehér, két férfit és két szétlőtt autót ábrázoló kép nem ebből a filmből való - ezt nem tudom hogy sikerült rávarázsolni a borítóra. Cserébe javukra váljon, hogy extraként került a lemezre előzetes és fotógaléria :P

A lassan induló, és mindvégig lassú lefolyású filmet a nem túl meglepő csavarok miatt egy 10/4-re értékelem.

Örvény (1985)

Ha jól emlékszem, sorozatról még nem volt szó a Triumblogon, így én most ezt a hiányosságot rögtön pótolom is :)

Már jó hosszú ideje (talán évek óta is) agyalgattam időnként, hogy mi is a címe néhány régen látott sorozatnak, így többek között annak, amiben egy szigeten lévő ház és egy csomó baba volt. Aztán egy kis keresgélés után sikerült rájönni, hogy az 1985-ben készült norvég mini sorozatról, a hat részes Örvény-ről (Maelstrom) van szó. Nem tudom pontosan, hogy a magyar tévé mikor adta a sorozatot. Gondolom nem rögtön 1985-ben, talán néhány évvel később. Mindenesetre én akkor kb. 10-12 éves lehettem, és természetesen néztem a sorozatot, igaz hogy nem keveset paráztam, izgultam, féltem, cidriztem. Dehát ezért (is) volt érdekes. No meg persze azért is, mert akkoriban örültünk, ha hetente egy alkalommal nézhettünk egy-egy részt egy sorozatból. Akkoriban ha jól emlékszem, a keddi nap volt a sorozat nap 20:05 órás kezdéssel :) Persze akkor nem volt ennyi csatorna, örültünk annak az egynek (kettőnek?) is, még akkor is, ha csak délutántól volt adás. Nem mondom hogy visszasírom azt az időszakot, de biztos hogy annak is megvolt a maga hangulata, szépsége. És fel is nőttünk valahogy :)

Szóval ha kedd, akkor sorozat. És hála az internetnek (ami szintén nem volt akkoriban :) sikerült rábukkanni a sorozatra, igaz hogy angol szöveggel és magyar felirattal, de alig vártam, hogy viszontláthassam egy régi kedvencemet.

Amire emlékeztem, az mindössze azok a csúnya-ronda babák voltak, és a ház, amiben egy titokzatos valaki volt, akit mutattak, ahogy elhúzza a függönyt :)

A történet Angliában kezdődik, ahol Catherine Durrell-t éppen kirúgják állásából, majd hamarosan megtudja, hogy egy számára vadidegen, norvég ember egy egész vagyont: birtokot és gyárat hagyott rá végrendeletében. Catherine nem érti az egészet, de mivel jobb dolga úgysincs, ezért Norvégiába utazik, ahol megismerkedik az elhunyt két lányával, Anna Marie-vel és Ingriddel, illetve Ingrid férjével, Lars-al. Meglepetten látja, hogy mindannyian kedvesen fogadják, ahelyett hogy mérgesek lennének, amiért apjuk egy idegen nőre hagyta a vagyona egy részét. Mint elmondják, ők sem értik, hogy került Catherine a végrendeletbe.

Megmutatják neki a parti házat, ahova a nő be is költözik, illetve egy szigetet, amin szintén van egy ház, és amit azóta nem laknak, hogy a lányok édesanyja öngyilkos lett volna 14 évvel ezelőtt. A kisvárosban persze téma Catherine érkezése, és még mindig téma a gazdag ember hajóbalesete, aki viharban hajózott ki, és tragédia lett a hajókázás vége. Catherine újdonsült házában meglátja a falon lévő festményen a két lány anyjának, Freyának a portréját. Nem kis megdöbbenésére ezt a nőt látja a szigeten lévő házban. Ráadásul a ház nem úgy néz ki, mint amit nem laknak, hiszen szól a lemezjátszó, tisztaság van, és ahányszor Catherine átmegy, a babák mindig "elvándorolnak", egy alkalommal éppen teáznak.

Catherine megismeri a család orvosát, és egy idős nőt, Freya nagynénjét. Közben kiderül, hogy Freyát a férje zárta a szigeten lévő házba, miután a nő elméje megbomlott, és ott lett öngyilkos.

Aztán Catherine belefut egy fiatal újságíróba, Anders Bjornson-ba, aki úgy feltételezi, hogy a gazdag férfi nem baleset, hanem gyilkosság áldozata lesz. Catherine megosztja vele fura élményeit, aztán együtt kezdenek nyomozni. Azt kizárják, hogy Freya esetleg életben van, viszont egyre biztosabb, hogy valaki komolyan Catherine életére akar törni.

A hat rész alatt nagyon szépen rajzolódik ki a karakterek jelleme és nagyon klasszul, érthetően építkezik a cselekmény is. Nem mondható pörgősnek a cselekmény, főleg mai szemmel nézve nem, de talán ezért is tűnik még ma is izgalmasnak a sorozat. Ahogy szép lassan kiderülnek a rég eltemetett titkok, szép tájakat láthatunk, az aláfestő zene pedig sokat dob a hangulaton.

Ahogy néztem, a babákon és a függönyös részeken kívül más apró momentum is beugrott - így persze a Freya festmény is, és az ötödik rész körül már eszembe jutott az is, hogy mi lesz a végkifejlet - ami valóban úgy is volt :)

Aki annak idején látta, azt csak biztatni tudom, hogy nézze újra a sorozatot. Egész biztos, ennyi idő után is érdemes elővenni. Aki nem látta, vagy akkor még nem is élt, a mostani thriller / horror felhozatalhoz van szokva, annak lehet hogy nem izgalmas már ez a sorozat. Én most kifejezetten örülök, hogy nem ez utóbbi kategóriába tartozom! ;) Nálam még most is telitalálat a sorozat, és biztosan újranézem még! ;)

A nő kétszer

Jó tíz évvel teljesen látatlanban vettem meg DVD-n A nő kétszer (Sliding Doors) című, 1998-ban készült filmet. Elsősorban nem kifejezetten a tartalom, és Gwyneth Paltrow miatt érdekelt, hanem John Hannah miatt, akinek akkoriban a Múmia filmek voltak az aktuális mozijai, azóta pedig láthattuk Agatha Christie adaptációkban, vagy éppen a Spartacus sorozatban is.

A film megvétele kifejezetten jó vásár volt. Első nézésre ugyanúgy tetszett és ugyanúgy magával ragadott, mint a minap többedszerre újranézve a tévében.

Tökéletesen boncolgatja a film az örökké, és mindenki életében aktuális "mi lett volna ha...?" kérdést. Azt hiszem nincs ember ezen a Földön, aki legalább egyszer ne játszott volna el ilyen gondolatokkal. Mi lett volna ha ez történik? Mi lett volna ha előbb érek oda? Mi lett volna ha mégis elmegyek oda, ahova nem akartam? Ezer, vagy még több variáció is lehet a kérdésre...

A film főszereplőjét, Helent (Gwyneth Paltrow) kirúgják munkahelyéről, így a szokásosnál előbb indul haza.
Ha semmi nem történik útközben, akkor barátját, Gerry-t (John Lynch) éppen egy másik nővel találta volna együtt. Viszont ha "időt veszteget", miközben megpróbálják kirabolni, éppen addigra ér haza, mire a másik nő eltűnik. Néhány árulkodó nyom ugyan marad, de a barátja hevesen próbálja azokat eltüntetni és Helen-nek csak jóval később állnak össze a dolgok.
Így Helen új állást keres, szendvicseket szolgál fel és hord ki, miközben együtt marad naplopó, "regényíró" pasijával, aki továbbra is csalja, még ha kezd is kicsit belezavarodni ebbe a kettősségbe.

Ha viszont nem történik semmi, és Helen időben hazaér, akkor barátnőjénél húzza meg magát, beújít egy klassz, menő frizurával, ráadásul megismerkedik egy kedves, aranyos fickóval, James-el (John Hannah), aki még a legkilátástalanabb pillanatában is képes felvidítani. Vele aztán új kalandok indulnak, amiben persze lesz jó és rossz is.

A jó másfél óra alatt mindkét Helen-nel átélhetünk olyan dolgokat, olyan érzéseket, amik a mi életünket, mindennapjainkat is végigkísérik és meghatározzák. Tudunk vele együtt nevetni, együtt sírni, együtt dühöngeni. Hiszen ezek ott vannak a mi életünket is. Öröm, boldogság, szerelem ugyanúgy, mint a szomorúság, a tehetetlen düh, a csalódottság, baj, tragédia. S szinte akármelyik esetben agyalhatunk azon, hogy mi lett volna ha..., mi és hogyan alakult volna, ha...

Úgy gondolom, mindenkinek érdemes legalább egyszer megnézni a filmet, hiszen akármelyikünk életéről szólhatna.
Nincs semmi speckó látványvilág, se 3D, szimplán csak az ÉLET minden érdekességével, örömével, nehézségével együtt.

Kifejezetten örülök, hogy Paltrow-n kívül nem hollywood-i nagyágyúkat állítottak a szereplőgárdába. Mindegyik színész tökéletesen megállta a helyét, teljesen hitelesek voltak a maguk kis hétköznapi karakterében.

A zenei aláfestés pedig sok régi kedvenc dalt idézett vissza. A legismertebb biztosan mindenki számára az Aqua: Turn Back Time című dala.

Nekem összességében nagy kedvenc a film, s bár a minap csak belenézni akartam, mégis teljesen beszippantott, nem tudtam abbahagyni, pedig jól ismerem a történéseket. Azt hiszem senkinek nem szabad kihagyni. Nálam egyértelműen 10/10*

Titanic II (2010)

Nem tévedés, ez a híres nevezetes film 2. RÉSZE, amit pár nappal ezelőtt sikerült megtekintenem! :) Annyi "sok jót" hallottam róla, gondoltam, ha mást nem, de jó lesz a zs-gyűjteménybe... Túl sokat nem tévedtem. :PPP

Íme a részletes, spoileres kritika:

Kapunk 1 különösen hosszú főcímet, hegyekkel és sok jéggel, hófödte csúcsokkal, mindezt madártávlatból. Az aláfestő zene egész jó, ez már meglepett. Aztán mutatnak 1 szörföző illetőt, aki arra lesz figyelmes, hogy leszakad a távoli jéghegy. Vált a kép, majd James kapitány (Bruce Davison) jelenik meg a vásznon, mint helikopteres parti őrség. Rögtön eztán mutatják a Titanic II-t, ahova felszállni készülnek az emberek. 100 évvel a jól ismert katasztrófa után indul útjára a hajó. Amy (Marie Westbrook), James lánya is készül a hajóra szállni (hát persze!!!), 1 barátnőjével, ápolónőként fognak szolgálatba állni. A hajó tulajdonosa, a gazdag ficsúr, Hayden Walsh (Shane Van Dyke) helikopterrel  1 csapat cicababával érkezik, a lány ámulva nézi, majd kiderül, hogy nekik anno már volt közük egymáshoz, de végül szülői rosszallás miatt elváltak útjaik, meg persze mert a fiú nem jelentkezett (vagy valami hasonló). Elindulnak. 

Eközben a kapitány egyre aggasztóbb híreket kap, és az alattuk megrepedt jég miatt menekülniük kell (egy ember odavész). Cunami riadót hirdetnek mindenhol, a mozgó jéghegy miatt. Majd mutatják a Titanic II belsejét, ami 1 olyan, mint valami pláza, így rá nem jönnék, hogy hajó. :))) Szerintem valami bevásárlóközpontban forgatták. :))) Azt mondanom se kell, ég és föld a '97-es film díszlete és ez. :))) James persze aggódik a lánya miatt. A szuperbiztonságosésgigantikus hajón eközben szembesülnek vele, hogy jégtáblákat sodorhat a cunami az útjukba, ezért elfordulnak teljes sebességgel. Persze, a hajó nem kerülheti el a "végzetét" és a jégyhegy eltalálja őket. Hamarosan kitör a pánik... Amy barátnője megsérül, a lány siet a segítségére. Csatlakozik hozzá Hayden is, aki rögtön átavanzsál a világ legtisztességesebb fickójává. Eközben emberek pánikolnak, és esnek áldozatul, a mentőcsónakok fele tropa. "Nem számítottunk oldalsó behatásra". A hajó lassan az oldalára fog dőlni, és fél óra múlva elsüllyed. Hú, de meglepő. :P Elsősegélyben részesítik Amy barátnőjét, de szegény nem él sokáig, mert beszorul 2 ajtó közé, ami agyonnyomja. Azért a párocska nem kesereg sokat, tovább indul a csónakokhoz. A süllyedés abban merül ki, hogy megdöntik kicsit a hajót. :)

Eközben a kapitány megtudja, hogy az eddiginél is nagyobb cunami közeleg, ezért megtiltja a lányának, hogy a mentőcsónakba szálljon, mert a csónakokban túl veszélyes a cunami miatt. Hayden ígéretet tesz az apának, hogy a lányra vigyázni fog. Megbeszélik, hogy a búvárteremben találkoznak. 

Nagy nehezen eljutnak odáig, de búvárruha már csak 1 van, a víz pedig áramlik be és hideg. A srác persze a lányra adja a ruhát és a maszkot. Neki nem jut, és bármennyire sír-rí a lány, nincs más választása, mint hogy megfulladjon. :P

Azért Amy elindul és viszi magával a srácot. Mindeközben az apa és a doktornő, akivel megmenekültek a jéghegyomlás elől, leugranak a vízbe, 1 mentőtutajra. Ott megtalálják őket, és ki is húzzák. (A helikopter pedig leugrás után felrobban) A lány hosszú percekig próbálja újraéleszteni Hayden-t, de már nem sikerül... Amy megköszöni neki, és ezzel VÉGE is a filmnek, mintha csak elvágták volna. :)))

Azt hiszem fenti sorok önmagukért beszélnek, túl sok kommentár ehhez nem szükséges. Pedig egész jól indult, leszámítva a túl hosszú főcímet, és még a zene is egész jó volt. Igaz, hogy a film 1/3-áig többet foglalkoztak a cunamival, mint a hajóval de sebaj. Magát a süllyedést alig mutatták, alig-alig fulladt meg valaki, illetve nem is nagyon láttam senkit. Az emberkék mentőmellényben bámultak a vízben, mint a birkák. Igaz, hogy az eredetiben már pár perc alatt megfagyott mindenki, ezek még vígan beszélgettek... Sebaj... Szereplők számát se vitték túlzásba. A kurta-furcsa végről már nem is beszélve. Az unszimpi ficsúr pedig seperc alatt átavanzsált önfeláldozó úriemberbe, de úgy, hogy azt még Jack Dawson is megirigyelhette volna... :DDDD

Az egyetlen ismert név Bruce Davison, aki pedig A Bermuda háromszög rejtélyében jó alakítást nyújtott, itt csak gyenge közepes, úgy mint a többiek, akiket nem is ismerek. :PPP

Az is mindent elmond, hogy a film producere, forgatókönyvírója és rendezője is(!!!!) Shane Van Dyke (Hayden) volt. Azt már csak súgva jegyzem meg, hogy az IMDB-n eme alkotás 1.8-as (HEHEHEHE) átlaggal rendelkezik. :DDD Nagy előny viszont, hogy nem húzták el, mert csupán 90 perc a főcímmel együtt. ;)))

Én nem leszek olyan szőrös szívű... Ha nem lenne az alapfilm, akkor még egy 4-est is kapott volna tőlem, de így... Főleg a kevés vizes jelenet, béna hajós effektusok, unalmas színészi játék sokat nem érdemel (nem drukkoltam egyiküknek sem, nem sajnáltam egyiküknek sem. Ők is jó hamar túltették magukat a másik lány halálán.) Legfőképp a gagyi befejezés miatt túl sokra én se tudom pontozni. Sajnálatos módon viszont annyira nem is vicces, hogy kedvem legyen újra nézni. :P Értékelésem:

10/3

Steve Berry: A borostyánszoba

Azt, hogy teljesen rákaptam a Steve Berry könyvekre, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 630 oldalas, A borostyánszoba című könyvét gyakorlatilag három nap alatt kiolvastam.

A legendás borostyánszoba történetével nem nagyon foglalkoztam soha, ezért a könyv olvasása előtt egy picit utána jártam annak, hogy miről is van szó:
I. Frigyes porosz király berlini kastélyába megálmodott egy olyan szobát, amelynek minden falát, minden egyes darabkáját drágakövek fedik. A munkálatok Andreas Schlüter udvari főépítész tervei alapján kezdődtek, s 1711-re elkészült a mű. Öt évvel később Frigyes Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a festményekkel díszített, száz négyzetméternyi faldíszítést. 1941-ben a németek lerohanták Szovjetuniót, s ekkor a borostyánszobát a leningrádi Katalin palotából Königsbergbe szállították, majd 1945-ben, a háború után mindennek nyoma veszett. Egyes történészek szerint a bombázások martaléka lett, mások szerint a darabokra bontott és dobozokba helyezett borostyánszoba náci bunker alatt rejtőzhet. Az évek, évtizedek során sok történész és kincsvadász szerette volna megtalálni. A német feketepiacon azóta előkerült néhány darab az eredeti borostyánszobából, melyet visszaszolgáltattak Oroszországnak. A régi borostyánszobát pedig kb. 20 év restaurálás után 2003-ban adták át a cárok egykori nyári rezidenciáján, a Szentpétervár melletti Carszkoje Szeloban.

Röviden ennyi a borostyánszoba történelme, amit saját fikcióval és elgondolással bővített Berry. Erről szóló könyvének ismertetője:
Rachel Cutler elismert bírónő, jó feleség és gyermekeit féltő anya. Egy nap édesapja rejtélyes körülmények között életét veszti, és a családi hagyatékban Rachel egy titokzatos névre bukkan: borostyánszoba. Rachel az igazság nyomában Németországba utazik, és mit sem sejtve belesétál a kémek, műkincstolvajok és bérgyilkosok csapdájába, amely mögött egy kegyelmet nem ismerő hatalom áll, aki világuralomra tör. A drágakövekből megalkotott Borostyán Szoba az egyik legnagyszerűbb műalkotás, amit ember valaha készített. A nácik 1941-ben szerezték meg a műkincset, de amikor a szövetségesek elkezdték a bombázásokat, a borostyánszobának nyoma veszett, és azóta sem látta senki. Most azonban két férfi brutális hajszát indít a rejtélyes kincs megszerzéséért.

A cselekmény 1945. áprilisában indul a mauthauseni koncentrációs táborban. A hely szintén létezett. Kb. 3500 zsidót öltek meg az itteni gázkamrákban, és kb. további 100.000-en haltak meg az embertelen körülmények miatt. Karol Borja - aki már kitalált személy - 16 hónapot töltött itt, s mivel a rabok között egyedül ő tudott németül Fül-nek hívták. Tanúja volt Hermann Göring (Hitler csatlósa, a regénnyel ellentétben valószínűleg nem járt ebben a koncentrációs táborban) látogatásának, illetve annak, ahogy rabokat kínoztatott annak reményében, hogy valamit ki tud szedni belőlük, ám a rabok úgy haltak meg, hogy nem árultak el semmit...

A jelenben folytatódik a történet, ahol megismerhetjük Rachel Cutler bírónőt, két kisgyerekét, volt férjét, Paul-t, akitől három éve vált el, és apját, aki éppen akkor kérelmezi, hogy végre valódi nevét újra felvehesse, és aki nem más, mint Karol Borja, immár egy idős ember. Karol gyilkosság áldozata lesz, amit egyenlőre csak az olvasó tud biztosra, ám lánya is gyanakodik, hogy nem szimplán leesett apja a lépcsőn. Rachel rengeteg, a borostyánszobáról szóló cikket, levelezést talál apja dolgai között, és úgy dönt, hogy Németországba utazik egy kicsit körbenézni. Később mindezeket volt férje is megtalálja, ráadásul mindkettejüknek gyanús, hogy az öreget nagyon érdekelte egy bizonyos Wayland McKoy tervezett németországi kincsvadászata, aminek fő célja a borostyánszobát megtalálni. Paul néhány nappal volt neje után indul. Ezzel viszont nincs egyedül, mert egy német férfi, Christian Koll és egy nő, Suzanne Danzer is a nő nyomában van.

Itt őket is megismerhetjük, mindketten bizonyos beszerzők, akik eredeti, sokat érő műkincsek nyomában járnak, és bármit elkövetnek azok megszerzése érdekében. Pénz, fegyver nem számít, hiszen mindkettejük mögött egy-egy igen gazdag ember áll, akik vagyonokat költenek egy-egy műkincs megszerzésére. A világon mindössze kilenc ilyen vagyonos, műkincs után kajtató ember van, akik egy klubot alkotnak, és időről-időre látogatást is tesznek egymásnál, amikor mindig eldicsekedhetnek új szerzeményükkel. A könyv során csak ezt a két gyűjtőt és beszerzőjüket ismerhetjük meg.

McKoy közben megkezdi a fúrásokat, de csak három üres teherautót talál, és három homokba írt betűt, amit egyik embere próbál úgy elsimítani, hogy senki ne vehesse észre. Ám szerencsére Rachel volt férje, Paul kiszúrja, s később ez a három betű is segítségükre lesz.
McKoy irtó mérges, amiért semmit nem talált, Rachel és Paul pedig egyre nagyobb veszélybe kerül. A két beszerző, Christian és Suzanne pedig maguk között is egyre ádázabb harcot vív. Eddig egymás ellen még nem használtak fegyvert, de ezúttal erre is sor kerül.

A könyv minden fejezete tartogat valami izgalmat és meglepetést. Közben kicsit azon is drukkol az olvasó, hogy Rachel és Paul újra közel kerüljön egymáshoz, és rendbe tudják hozni azt a kapcsolatot, amit igazából egyik sem tud megindokolni, hogy miért is szakadt meg. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerül rendbe hozniuk mindent, és ebből az eszeveszett hajszából is szerencsésen kikerülnek...

Berrytől a borostyánszoba hollétéről is kapunk egy igencsak érdekes megoldást, ami természetesen saját ötlete, és amit szerintem nagyon ügyesen megoldott.

A könyv végén szokás szerint most is kapunk az írótól magyarázatot arról, hogy mi történelmi tény és ő mit tett hozzá a tényekhez. A szóban forgó helyeket ezúttal is végigjárta, a szentpétervári levéltárban is több órát töltött szakavatott segítővel, tehát ezúttal sem találomra írt a helyszínekről, ami nekem továbbra is nagyon szimpatikus benne.
A könyvben nincsenek semmitmondó, kihagyható oldalak. Pörgős, eseménydús, izgalmas. Aki egy jó kis kalandra vágyik úgy, hogy közben egy-két történelmi adatot is beszippanthat, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet. Engem teljesen lenyűgözött az elsőtől az utolsó oldalig, és egész biztosan többször előveszem és újraolvasom. Aki szereti ezt a műfajt, annak garantált szórakozás! Igazán remek munka!!! 10/10