Közel 80 éve, 1932-ben készült a filmtörténet első olyan filmje, amelyben szerepeltek élőhalottak, azaz zombik, sőt, még a film címében is szerepel a zombi szó: A fehér zombi (The White Zombie).
Az alig több mint 1 órás, fekete-fehér film története:
Egy fiatal pár, Madeline és Neil esküvőjükre készülnek, amikor egy Beaumont nevű ismerősük felajánlja nekik, hogy az ő ültetvényén házasodjanak össze. Az ide tartó úton furcsa dolgokat, illetve lényeket látnak, mégpedig élőholtakat, azaz zombikat.
Miközben az esküvőre készülnek, öltözködnek, addig Beaumont felkeres egy fura figurát, bizonyos Legendre-t (Lugosi), akinek a malmában élőhalottak dolgoznak. Beaumont-nak ugyanis egy titkos célja van: szeretné "megkaparintani" a fiatal menyasszonyt. Legendre egy olyan italt ajánl a férfinak, ami egy pohár italba keverve, vagy virágra cseppentve elkábítja az embert. Beaumont először próbál "becsületesebb" módszert választani. Konkrétan amikor a menyasszonyt kíséri az oltárhoz, győzködi, hogy ők ketten jobb páros lennének, mint Neil-el együtt, ám a nő finoman elutasítja a férfit. Ekkor ad egy szál rózsát a nőnek, amit a Madeline a csokrába is tűz - természetesen előzőleg Beaumont rácseppentette azt a bizonyos italt.
Az esküvő megtörténik, a nő pedig rosszul lesz, elájul. Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, meg is tartják a temetést. Csak Legendre és Beaumont tudja az igazat. Beaumont azonban mégsem elégedett, hiszen - bár az övé lett a nő - még csak nem is mosolyog, bármit csinál, meredten néz maga elé. Hiába a sok ékszer, a szép ruhák. A férfi hamar rájön, hogy így az egész nem ér semmit...
Amikor szeretne mindent visszacsinálni, akkor Legendre belőle is élőhalottat csinál. A helyi pap pedig rábeszéli Neilt, a vőlegényt, hogy keresse meg a menyasszonyt, aki valószínűleg még életben van... Útra kelnek és megérkeznek az Élőhalottak Sziklájához, ahol Legendre és az élőhalottak élnek, itt tartja fogva a már beszélni képtelen Beaumont-ot, és persze Madeline-t is. A pap és Neil sikeresen bejutnak a kastélyba, Neil azonban lázas lesz, és Legendre úgy hipnotizálja a fiatal nőt, hogy majdnem leszúrja Neilt, de szerencsére a pap még idejében közbelép, sőt, a zombikat is úgy tudja irányítani, hogy mind leugranak a tengerbe. Beaumont pedig Legendre-t löki le, majd ő maga is utánaugrik. Így a kastély megszabadul az összes élőhalottól, Madeline pedig visszatér az élők közé, felismeri Neilt, és azt hiszi, hogy mindez csak fura álom volt.
A film azoknak talán "gagyi", akik a mai kaszabolós, fröcsögős véres horrorokon nőttek fel. Pedig ha belegondolunk, akkor ezek a 70-80 éves klasszikus horrorok az alapjai a mai horroroknak és sok filmnek, szóval nem biztos hogy le kell nézni és szólni őket, sőt! Talán viccesek a ruhák, a helyszínek, talán nagyon mű-nek látszik, én mégis szeretem őket, és biztos hogy a közeljövőben megnézek még pár Lugosi filmet. Azért mégiscsak büszkék lehetünk rá, hiszen akárkik is bújnak majd Drakula bőrébe, mégiscsak egy magyar volt az első aki a nagy Hollywood-ban életre kelthette ezt a félelmetes figurát. Nem véletlen tartják még ma is őt az igazi és egyetlen Drakulának, és ez csak egy a szerepei közül!
